Idők
Idők… Az utcán rohanó emberek szemekben az értelem szendereg, felrázni nem lehet magába mélyed, milyen szép is volt,- a barlang élet, meg kellett dolgozni az
Kristófné Vidók Margit
2022.03.31.
Nincs hozzászólás
Idők… Az utcán rohanó emberek szemekben az értelem szendereg, felrázni nem lehet magába mélyed, milyen szép is volt,- a barlang élet, meg kellett dolgozni az
Jegenyék könnye Szívét már darabokra tépték, vérpatak csorog sáros földön, elborít mindent a sötétség, ártatlant sújtanak az öklök. Miért, miért emberek?- kérdem, tüzes fegyverek hoznak
Elfeledve Hiába a papír, üresen ásít, remegő kéz nyúl,- írná a szavakat, toll hever mellette írásra csábít, ereje fogytán, keze,- mint fadarab. Könnytelen szemekben lázas
Az én utam Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe, semmiből hirtelen a látómezőbe keresztezve egymást, titokzatoskodó, semmibe vesző, és egyre hosszabbodó. Valahol egy vonal, vagy
Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök