Kétség
Hol a hiba? Bennem van. Hallgass, az ördög már hallgat. Nem vagyok valaki egymagam. Torzult-tiszta képet csak ember mutat. Életem megsárgult lapjain mosott az
Veress Zita
2026.06.29.
Nincs hozzászólás
Hol a hiba? Bennem van. Hallgass, az ördög már hallgat. Nem vagyok valaki egymagam. Torzult-tiszta képet csak ember mutat. Életem megsárgult lapjain mosott az
Faddi holtág ölelt ringató hajnalán, Gyermekként csodát leltem minden hullám zaján. A nád mesélt, a fény táncolt a víz felett, S bennem ébredt az út,
Szervusz, Idegen! Már régen láttalak,Már akkor éreztem, a szívembe zártalak.Nem vettél észre, szinte átnéztél rajtam,Nem szóltál hozzám, én meg csak hagytam. Arcodat kerestem, de már
2019-ben írtam ezt a verset az egyik tanáromhoz. Akkor voltam végzős. Nagyon jó visszaolvasni, és belátni, hogy mennyire igazak a mai napig a sorok. Szerintem
Tarthatnám dobozban ott lenne a polcon csillogna magában sóhajtana némán ha vigyázol rám lelkednek fényt adok bús-édes maradok Néha csak elnézném virága kinyílna gyémántként ragyogna
Kinek hazudnék, neked vagy magamnak? Ha azt mondanám, nem kívánlak, nem akarlak. – Nem áltatlak mézes szavakkal, mesékkel, Próbáltalak elfeledni, magamban így szóltam “menj el!”
Néha elkapjuk, néha elhagyjuk, futunk utána, s őrülten, viccesen hajszoljuk; néha lemondunk róla bele-belefáradva; kicsúszik kezünk közül, mint a szappan, ha vizes; máskor magunkhoz szorítjuk:
Ragyogó vasárnap délután volt. Ott ültek a kislánnyal a belváros szívében, szemben a Madách térrel, a kis jegyszedő bódé mellett. November utolsó napjainak egyike volt,
Komótosan ballagott a Városliget mellett, az Ajtósi Dürer soron, majd befordult a Zichy Géza utcába, az iskola irányába. A kislányért ment. Eszébe jutott az a
Múlik az idő, nem történik semmi, a monoton kattogó fogaskerekek jól képzett munkások, órabér fejében üzemeltetik a másodperceket és futószalagon szerelik össze a múlandó pillanat
Téli állomás (egy várakozás története) A peronon csak a széllel kísért csend beszél. Minden más hallgat. Szótlan a régi váróterem, szótlanok a felső vezetékek és
Mézeskalács Anyám kezén lisztpor, arany a fényben, a tészta közepe puha, mint az idő. A szívforma mindig kicsit ferde lett, mert nevetett, mikor fölé hajolt.
A boltban álltam, a kosaram tele mindenféle dologgal, amit igazából nem is akartam megvenni. A bevásárlólista a zsebemben pihent, makulátlanul, mint egy becsületkassza, amit senki
Hová lettek a régi csipkék? Hová a hímzett terítők, a vékony cérnákkal és finom ujjakkal készült virágmotívummal és indákkal telefuttatott terítők, asztalok díszei, krendecek ékesítői,
Átjárók Mindenféle sírok között botorkálok. Nagyon nehezen tudtam most megoldani, hogy ideutazzak. Eddigi életem felét már nem itt éltem le, hanem viszonylag messze. Még nem
Csurog az eresz, az ősz könnye ered, nem jó most útra kelni. Menedék kell, egy békés hely, ott, ahol jó lenni. Ropog a tűz, árnyat
Izzón Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt? Van olyan, hogy szereti
Őszi zuhanás Érzem, ahogy az eső rám talál,kezem fázik — a múlt beszél talán.Rá gondolok, mindig, minden órán,mintha még itt lenne, mintha nem fájna. Azt