Repülés
Repülök… Akár a kósza vágyak, Vagy a gondok, mik messze szállnak S az emlékek, amik nem fájnak Csak alkotói a keserű magánynak. Repülök… Mint
Repülök… Akár a kósza vágyak, Vagy a gondok, mik messze szállnak S az emlékek, amik nem fájnak Csak alkotói a keserű magánynak. Repülök… Mint
Utolsó pillanat. Nem így terveztem, de számíthattam volna rá. Egész március egy hatalmas nagy ünnepi kavalkád. Születés-és névnapok egész arzenálja, készülődés, sütés-főzés, szervezkedés, rokonlátogatások.
Szerelemnek kevés voltál, valóságig nem jutottál. Álomnak túl igazi vagy, szívemnek túl közeli vagy. Ki is vagy te? Én se tudom, a fonál mégis a
Újra itt vagyok hát. Telve várakozással és izgalommal. Testemet a remegés járja át és tenni ellene mit sem tudok. Várom a pillanatot, amikor újra megláthatlak,
Kísért egy álom Ezüst hold fürdik tenger vizében, habvirágok nyílnak,- szép igézet, éj kékjében csillagok ragyognak, fájó lelkem sebei sajognak. Boldogságról hullámok mesélnek, elúszó árnyak
A cipős-doboz akciók évek óta elterjedtek és így karácsony táján egyre több cipős-doboz akcióról értesülhetünk, amik adományozásra hívnak mindannyiunkat. Én is szívesen csatlakozom ezekhez a
Fáj az emléked Emlékeimben él még a varázs, érintésedtől izzott éjszakánk, a mosolyod jéghegyet olvasztott, szerelmünk lassacskán bontakozott. Perzselő érzések, vágyak éltek, mára kihűlt,- jegesek
Csak ennyit kérek… Most csak éljük át a pillanat varázsát, karod ölel, érzem szíved dobbanását, gomolygó álomképek a néma csöndben, emlékek remegnek szivárvány könnyekben. Ajkaid
A múlt árnyai Álmaimban még vissza-visszajárok, szerettem az ódon tanyavilágot. A völgyben lent, egy vén fűzfa üdvözöl, felismer ő,- midőn nekiütközöm. Ágai óvón bújtatnak, becéznek,
„Kiskanizsa szép helyen van, mert a templom közepett van.” – mondja a népdal, amelyet dúdolgatok éppen. Bennem különösen szép helyen van, a szívem legmélyebb zugában,