BÖGREFELIRATOK Utolér a valóság :tíz másodperc boldogság Krumpli, alma: a túlélés záloga ínséges időkben. Szeretet, bőség gondoskodás, otthonok illata Ősszel kénytelen vagyok mindig arra a
Halászné Magyar Márta Lehajtott fejjel Hajtottam, dolgoztam, napokat űztem, hittem, bűn egy pillanatra megállni, pedig ember elég az örök tűzben, a vég eljön, nem
Csak felpattanni egy vonatra Elmenni Velencére, vagy Agárdra Elsétálni ébren az éjszakát a parton Ahol az emlékek összegyűlnek Amikor a múlt, jelen, jövő Mind a
Arcok a tóban Fehér hósapkák billegnek hegyek ormán. Alant kicsiny tó bújik, keskeny partján már voltál. Ismerős kőhalom. Kerestél kavicsot, laposat és szépet. Lendítés
Repülök… Akár a kósza vágyak, Vagy a gondok, mik messze szállnak S az emlékek, amik nem fájnak Csak alkotói a keserű magánynak. Repülök… Mint
Szerelemnek kevés voltál, valóságig nem jutottál. Álomnak túl igazi vagy, szívemnek túl közeli vagy. Ki is vagy te? Én se tudom, a fonál mégis a
Kísért egy álom Ezüst hold fürdik tenger vizében, habvirágok nyílnak,- szép igézet, éj kékjében csillagok ragyognak, fájó lelkem sebei sajognak. Boldogságról hullámok mesélnek, elúszó árnyak
A cipős-doboz akciók évek óta elterjedtek és így karácsony táján egyre több cipős-doboz akcióról értesülhetünk, amik adományozásra hívnak mindannyiunkat. Én is szívesen csatlakozom ezekhez a
Fáj az emléked Emlékeimben él még a varázs, érintésedtől izzott éjszakánk, a mosolyod jéghegyet olvasztott, szerelmünk lassacskán bontakozott. Perzselő érzések, vágyak éltek, mára kihűlt,- jegesek
Csak ennyit kérek… Most csak éljük át a pillanat varázsát, karod ölel, érzem szíved dobbanását, gomolygó álomképek a néma csöndben, emlékek remegnek szivárvány könnyekben. Ajkaid
A múlt árnyai Álmaimban még vissza-visszajárok, szerettem az ódon tanyavilágot. A völgyben lent, egy vén fűzfa üdvözöl, felismer ő,- midőn nekiütközöm. Ágai óvón bújtatnak, becéznek,
