Képzeletem szárnyai elrepítenek minduntalan több különböző világba, Mindben kitartóan kereslek téged kedves Édesanyám, de mind hiába. Végignézve minden sort, ami eddig életem könyvében íródott,
Ma egy híres írónőre emlékezünk, aki velünk maradt könyvein keresztül. ki humorral mesélt a hétköznapokról, az emberi szívről, örömről, gondokról. Pontos megfigyelője volt a világnak,
Halászné Magyar Márta Elhunyt barátnőm emlékére Fülembe cseng egy ismerős dallam, ereimben dübörög a ritmus, emlékek tódulnak elmémbe halkan, nem érdekel semmiféle izmus.
Halászné Magyar Márta Pálma barátnőm emlékére Tartalmas beszélgetések, kellemes kirándulások, gazdag színházi élmények, nevetések és sírások. Több, mint tízéves barátság, tiszta szeretet – kiváltság,
Van egy hely, ahol otthagyhatod bánatod,Ahol, ami téged nyomaszt,mindig elzárhatod. Csak nyisd meg a fejedben az ismerős ajtót,S hagyd magad mögött a kibuggyanó jajszót.Lépd át
Bőrbe vésve Megtelt a pizzás étterem teraszán minden asztal csak a sarokban maradt még két szabad hely. Nem sokáig mert egy idősebb pár érkezett, a
Faddi holtág ölelt ringató hajnalán, Gyermekként csodát leltem minden hullám zaján. A nád mesélt, a fény táncolt a víz felett, S bennem ébredt az út,
Helló Bánat! Táncolnál velem, kedvesem?Fogd át a derekam, szorítsd meg rendesen.Csak Magány ül egyedül a sarokba,Szegényt megszólítani, senki nem akarja.Mond, Bánat, felkérnéd Őt is egy
A ház melyben lakunk ma, otthonunk valaha, nekem már nem az régóta, mi volt egykor. Megváltozott, más lett. Számomra oly idegen ez a világ. Rideg. Lakóhely csupán. Már nem otthon. Igaz, egykor volt otthonom, ma kényszerű börtönöm. Nemrég e falak közt még,
Emlékszel még? A zene szól – fülembe súg egy régi dallamot. Én hallgatom… Vajon te hallgatod? Oly régen volt… Elmúlt sok-sok év. Néztünk
Olyan ez az érzés feléd, Mint egy elfelejtett fénykép, Elhalványulsz, tán eltűnsz, De emlékeimben még feltűnsz. A fénykép megőrzi az emléket, De az érzéseket
Rossz volt. Sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Valami összetört, szétszakadt, elillant… Sajnálom. Ez az érzés már nem a sajátom. Miután elmentél némán felállok. A szemem
Áldozatok – Név, kor, lakhely? – Berki Zoltán, 24, Temerin. – Állj oda jobbra, a sárga vonalhoz. Itt kapsz egy automatát, egy doboz töltényt, és
Izzón Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt? Van olyan, hogy szereti
Átváltozás Monoton ritmust hallok – A szívverésem visszhangzik bennem, Vagy tán a tiéd az, Mely még átverekszik a csenden. A hideg föld őrzi
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
PCSOLINSZKY KITTY Ki nem ismer, az bőrömbe ne véssen! Más nő vagyok… Talán, mert testemen eltérő bőr ragyog. Hideg ujjlenyomatokat hagyok dolgokon, miket
Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.
