Ködös   Köd előtt, köd után érted meg talán Felmerül, üres vásznon életed talány Tél mesél, tanít, hallgass szívedre. Fejed a fagy alá, nincs válasz

Robogás   Robogás, elmúlt a hetünk. Zokogás, oda a jegünk. Jégben találtuk hitűnk, Szívbezárt emlékünk.   Velünk volt Erdély színe java Bettike, Réka, Mara, Imi

Kótyagos gondolat     Hajnaltájt érkezett, gondoltam tévedek Kimenni most a sötétben, erre ébredek? Álomnak is merész, nemhogy tettnek Jég közé eresszem csodás testem? Ebben

Csurgókő   Égből jövő tünemény Sziklákon csattanó vízesés, Csupa, csupa hős oda állt, És bírta a jeges csapást. Zúdult a víz fejeken át, Kiütötte mindenki

Szél gyermekei   Sodort az élet, falevélként dobált Ide oda hányódtam, mint megunt kosár. Nyitott szemmel, szívvel vártam hívást Medvék közt leltem, hagytam el a

Hideg vidék vad gondolat, Szalad át a fényen az ostoba. Kíváncsi vándora az égnek, Régi hajnalok letűnt képe.   Sötét, titkos vágyak szakadnak Jeges dézsák