Éjjel volt és a ház felett, felhőn ültem és néztelek. Kibontottam angyalszárnyam, észre ne vedd, úgy vigyáztam. Benéztem az ablakodon, elidőztem alakodon. Símogattam az arcodat,
Mikor nem vagy velem csoszognak a percek És emlékek tengerétől mámoros a lelkem. Szinte hallom lépted, érzem kezed – meleg. Fuvallatként becéz óvó tekinteted. Simogató
Péter roppant tudatos harmincas éveiben járó fiatal férfi volt, aki szerette maga irányítani az életét. Nehezen alkalmazkodott másokhoz, ezért többnyire egyedül dolgozott. Szabadúszóként nem okozott
Megérintelek, megérintesz. Nem mozdulattal, hanem érintésemet, ha fogadod s nem utasítod el, azzal te is megérintsz engem; megérkezem hozzád, s te beengedsz. Ez valódi kölcsönhatás.
Érinteni – lételemem. Test a testtel, lélek a lélekkel, szellem a szellemmel fonódik össze. Az érintés kölcsönhatás: a természet alkotóeleme. A fizikában surlódásnak, a kémiában
