Égi színek
Az égi színek rabja lettem én, Szememet elvarázsolta egy csodás fény. A végtelennek tűnő időn táncolok, Mint a félelmet nem ismerő vándorok. Az égi
Bernie Moonrise
2026.06.23.
Nincs hozzászólás
Az égi színek rabja lettem én, Szememet elvarázsolta egy csodás fény. A végtelennek tűnő időn táncolok, Mint a félelmet nem ismerő vándorok. Az égi
Te vagy a gyengepontom, te vagy a lelkem, Te vagy a legerősebb fény a csendben. El kell takarjalak, nem láthatnak téged, Nem sérülhet meg, aki
Egy dallam vetődött a szívemhez ma este, Miközben gondolatom a te lelkedet leste. Jött a jel arról, hogy kettőnk sorsa egyezik, Én itthonról figyellek, miközben
Megalkotott engem is, mint bárki mást. Ide küldött, hogy szerezzek tapasztalást. Hóról, szélről, melegről, napsütésről. Megannyi patakként kanyargó érzésről. Eljön az idő, mikor visszatérek hozzá,
Nagy a világ, sokan elveszünk benne, De én szeretném, ha minden vonal egybekelne. A mérföldek uralkodnak köztünk még, De a szárnyaló madár mindig célba ér.
Túl nyugodt minden, túl egyszerű, Az éjszaka elég szomorú és keserű. Szín kell az életembe nem csak szabályok, Ha őrültség jönne, hát elébe állok!
Olyan ez az érzés feléd, Mint egy elfelejtett fénykép, Elhalványulsz, tán eltűnsz, De emlékeimben még feltűnsz. A fénykép megőrzi az emléket, De az érzéseket
olvasva egy verset, figyelek a hangra, mi megszólal bennem. figyelek, hogy belül milyen érzés ébred… làgy, kellemes szellő, netalántán vízpart? hegyek felé nézek, jön-e bennem
A szép emlékük velem maradt, bár a lelkem széjjelszakadt. Van bennem még fájdalom bőven, ki fontos volt, elvették tőlem. Csendes ürességet érzek, s lelkem mélyén
Ajkad perzsel, tűz és máglya, piros arcom, mint a fáklya. Ujjad nyomán testem éled, szemed tükrén fényben égek. Erős sóhaj, vágy és szavak, elmúlt éjfél,
Csendben állunk, fejünk hajtva, Emléketek’ szívünk tartja. Neveteket őrizgetjük, lelkünk mélyén még ölelgetjük. Réges-rég mind együtt mentünk, nevettünk és álmot szőttünk. Most az emlék fonja
A szeretet nem kér, nem vár, csendben ragyog, mint holdsugár. Nem mér időt,nem számol napot, felolvasztja szíved, ha hagyod. A boldogság nem harsány szó, nem
Sok éve már ennek, mégis élénken látom, mindent felülmúlt, és tudtam, ez nem álom. A Viadukton állva lenézek a mélybe, a Villa Medici hívogat
Ó, mondd, szerinted jó élni? Szép az élet? Ha igen, miért jó, s miért látod szépnek? Nékem oly kincs a most, mint a jadegyűrű, még
Itt semmi sem változott, Csak az évek telnek, S a kopott falak között Nyújtóznak az évek. Álmosan ringatózik A múló, vén idő, S a
A lélek mélyén nyílnak A legszebb virágok, A lélek virágai Rózsaszínű álmok. Már annyi éve annak, Hogy felnőtt vagyok, Mégis lelkem mélyén Egy kislány maradok.
Ki vagyok? Kérdem én oly sokszor, Tett-lázban égve, ha élem sorsom, S lemenő napon ábrándozva Vágyom tornácos kastélyokra. Lennék bár néha valami más, Pergamenen a
Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!