Nyári vihar
Nyár fülledt levegő rekkenő hő adj Uram esőt míg késő nem lesz felhőt lebbents kék égre déli szél Dúlj vihar lombokat tépj szerteszét tikkasztó idő
Bora Ildikó
2023.07.18.
Nincs hozzászólás
Nyár fülledt levegő rekkenő hő adj Uram esőt míg késő nem lesz felhőt lebbents kék égre déli szél Dúlj vihar lombokat tépj szerteszét tikkasztó idő
Volt egyszer, valahol, egy takaros kis erdő. Hangulatos hely volt, csak úgy nyüzsgött az ott lakó kis állatok csicsergésétől, zümmögésétől, morgásától, rikoltásától, brummogásától. Itt élt
Lágy szellő fúj magával reményt, szeretetet és örömöt a hangjával. Nap is süt. Sugarai lesütnek énreám, majd megszállnak uralmai. Az ég még szép. Felhőtlen, akárcsak
Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta.
Hű, micsoda pocsolya! Én emide, te oda, tapicska tócsa… Békalábnak mosoda, gyereklábnak „toccs oda!”, tapicska tócska! Ó, micsoda pocsolya! Meg ne lássa a mama!… Tipi-topi,
Városi madarak! Mit csiripeltek? Nem értem. Sokan vagytok, és sokfélék. Drótokon lógtok, vagy a megmaradt fakó fákon. Hozzászoktatok az épített környezethez. Hozzászoktatok, hogy díszes tereken
Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján. Villámok sújtanak: Fényesek.
Esik eső csepp-csepp-csepp, Tócsa is lesz egy-egy-egy. Kopognak az ablakon, Dobolnak a teraszon. Esik eső csepp-csepp-csepp, Itt is, ott is egy-egy-egy. Zenélnek az ereszek, Vizesek
Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne.