Páratánc
Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂 PÁRATÁNC Egy szép derűs hajnalon, zöld erdőcskén, patakon, jött egy kicsiny páralány,
Adorján L. Zoé
2024.09.15.
Nincs hozzászólás
Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂 PÁRATÁNC Egy szép derűs hajnalon, zöld erdőcskén, patakon, jött egy kicsiny páralány,
Könnysátorba borul a ma reggel Néma csendben halk koppanás hallik… Fülelem a rút, zimankós csöndben, Ahogy az esőcsepp alább hullik. Felhő ereszti ki bús könnyeit.
Csak egy csepp volt, parány, jelentéktelen, mégis belefért a végtelen. Egy kis bogár véle szomjat olt, majd a fákon röptében gyümölcsöt olt. A te szíved
Sír a lelkem, s vele sír a táj. Az ablakon is esőcsepp csordogál. Hallgatom ködös könnyfátyolon át: Szellő susogja bús dallamát. Ágak hajlonganak –
Esik az eső. Szürkén és unottan. Már én is, aki kiváltképp szereti az esőt, azt mondom, hogy elég. Ez már túl sok. De az eső
Zuhog az eső, a levegő nyomott. Sok levél a sárban tipródik. Szomorú, egy rút zimankó. Bánatos minden most odakint. Elbújt a napsugár, orrát sem
Szeptember 5. Végre! Beköszöntött az ősz! Ha csak papíron, de akkor is! Még mindig nagy a hőség, és ha Ajsa nem kezdett volna el
Nyár fülledt levegő rekkenő hő adj Uram esőt míg késő nem lesz felhőt lebbents kék égre déli szél Dúlj vihar lombokat tépj szerteszét tikkasztó idő
Volt egyszer, valahol, egy takaros kis erdő. Hangulatos hely volt, csak úgy nyüzsgött az ott lakó kis állatok csicsergésétől, zümmögésétől, morgásától, rikoltásától, brummogásától. Itt élt
Lágy szellő fúj magával reményt, szeretetet és örömöt a hangjával. Nap is süt. Sugarai lesütnek énreám, majd megszállnak uralmai. Az ég még szép. Felhőtlen, akárcsak
Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta.
Hű, micsoda pocsolya! Én emide, te oda, tapicska tócsa… Békalábnak mosoda, gyereklábnak „toccs oda!”, tapicska tócska! Ó, micsoda pocsolya! Meg ne lássa a mama!… Tipi-topi,
Városi madarak! Mit csiripeltek? Nem értem. Sokan vagytok, és sokfélék. Drótokon lógtok, vagy a megmaradt fakó fákon. Hozzászoktatok az épített környezethez. Hozzászoktatok, hogy díszes tereken
Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján. Villámok sújtanak: Fényesek.
Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne.