Este van, keserűen kuporgok A kerti szék foszladozó vásznán, Mélán bámulok a természetbe, S velem kuporog a lelkem – árván. Bámulom a lenyűgöző természetet, Benne
Tavasz van, tavasz van, virágot bontanak a fák, Napsütésbe burkolódzik, odakint a Nagyvilág. Tavasz van, tavasz van, napfürdőben élek, Úgy szeretnék letagadni néha pár 10
Aprócska zöld levél télnek zord mezején, utolsó mohikán fagynak örök haván. Jégbe zárt emléke hűs nyári szellőnek, faágon libbenő, hű párra nem lelő. Őszi szél
Ébredő természet Az utolsó szó jogán talán én is szólhatok, dohog a tél mogorván, – hallok égi szólamot. Fagyos mosolyt villantva, dérpalástját felöltve, jégvirágot csillantva
Sárváry Mariann: Évszakok a Dunakanyarban Tavasz Éltető esőtől üdezöld a táj Új hajtást hoz a varjúháj. Szőlővesszőn bíborlik a
Akai Katalin Kókadt kankalin Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti. Zümmögő
