Hallgass a szívedre!
-Szerintem ez nem jó ötlet. – tördelte kezeit Anna az áruházban. -Ugyan már! – legyintett Reni, majd levett a polcról egy üveg vodkát és mellénye
-Szerintem ez nem jó ötlet. – tördelte kezeit Anna az áruházban. -Ugyan már! – legyintett Reni, majd levett a polcról egy üveg vodkát és mellénye
Vágynám újra szelíden vigyázó kezedet, szenvedem hiányodat, érted remegek, kínzó magányomban sosem-volt csókodért epedek. Neked szánt, volna-éveim soha el nem érhetem, csak oltalomért
A legszenvedélyesebb, legvadabb, mindent elsöprő szerelem kerített hatalmába. Most is érzem, ahogy a reggeli napsütésben egy apró fuvallat körülölel. Beleborzongok. Nem, nem azért, mert fázok.
Fájó szerelem Fáj minden csókod, mit adsz nekem, éget a pillantásod, mit nekem küld szemed. Nem kértem tőled soha, hogy szeress, de ne fossz meg
Csak ennyit kérek… Most csak éljük át a pillanat varázsát, karod ölel, érzem szíved dobbanását, gomolygó álomképek a néma csöndben, emlékek remegnek szivárvány könnyekben. Ajkaid
Tiszavirág-szerelem Hol van már a júliusi napfény, a hullámzó tó, vidám kacagás, az önfeledt mámorkeresés, a végtelennek hitt csókok, két szív együtt dobogása, két szempár
A szív sebei Oly édesen tudtál becézni, csókolni, ölelni, boldog voltam veled, – vagy csak én hittem, hogy szeretlek, és te is szeretsz. Oly hirtelen