Nekem a szerelem
Élni, mert az enyém, részem. Időm övé. Örökké. Félni, mert az enyém, részben. Önmaga csak övé. Örökké. Örülni, mert az enyém, ezt érzem.
Gyenge-Rusz Anett
2023.05.10.
Nincs hozzászólás
Élni, mert az enyém, részem. Időm övé. Örökké. Félni, mert az enyém, részben. Önmaga csak övé. Örökké. Örülni, mert az enyém, ezt érzem.
Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje. Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap
Nagyon kimerült voltam. Fél éve nem volt egy éjszaka sem, amit átaludtam volna. Bevallom őszintén, amikor megszületett a kislányom, egyáltalán nem volt fogalmam arról, mi
Materializálni könnyű – már gyerekkorom óta így gondoltam. Legalábbis nekem az. Mindig is éreztem és tudtam, hogy a gondolataimat, elképzeléseimet való(ság)ra tudom váltani, annak minden
Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös
Levegőt! Apró sóhajok garmadája, viszik az éltető oxigént. Fáradok.. miért nehéz, miért nem szélvihar tölti ki testem? Másoknak természetes, inni a hegyek, völgyek lankáiról zúduló
Kicsavart fák közt, zengő harmaton átsejlik a vörös Hold, Feszengő lények kaparják szemöldök árnyukat a kormos égre. Vedres bimbó, cseng és olvad, kapaszkodik a végtelenben.
Most felhők között táncolok, Minden csendes, nyugodt vagyok Itt most az életem tökéletes Nincs semmi ami veszélyes. Vagy, ha jobban belegondolok A felhőn veszélyesen
Mondd, Mit ér A fegyver? Ha nélküle A sors is megver? Mondd, Mit ér A szép szó? Így is, úgy is Véres lesz a
Félelmek Éjszakánként álmodom, zord vadonban, ragadozók között járok. Megbotlok, de el nem esek, s ha elesek, hát felállok, mert menni kell tovább, égetnek a lángok.
A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg