Ott, hol szavakból hidak épülnek, s a csend mögött történet lesz végül, versek kelnek életre, és mesék, elvághatatlan ez a kötelék. Kezeim nyomán új világ
Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az
Itt most minden lépésnek helye van. Mozdul a csend is, kerget, Tapad, nyúlik – bevon. Az égiek üzennek. Én itt, te ott, köztünk a fény,
Csillagküldetés Egy aprócska fénypont szeretnék lenni, Éj-palástban sötétlő házak felett Reszkető parázsként világítani, Hogy megtört szívek vigaszra leljenek. Csillagként hullnék le a magas égről, Ne
Sötétség útjain lopakodtok, Jégfalat emeltek szívek köré, Alattomos, ártó szándékotok Hálójába fontok mindent, mi szép. Fullánkjaitokról mérgező bájt Hintetek szerteszét, s hamis a hang, Hiába
2022 nyara volt. Káros szenvedély s alvászavar kezelésére beiratkoztam személyi edzésre. Meg a hiú ábránd is kissé elfogott tán, hogy a koszon kívül is valami
Bora Ildikó: Új esztendő Nézz jövőd tükrébe Meghitt ünnepen! Kristálypohár koccan, Arcod feldereng, Varázstükörben Látod az új évet. Örömöket hoz? Vágyat, félelmeket? Napsugárra felhőt, Zivataros
MINDENKINEK Adjon Isten, hozzon angyal, mindenkinek a lelkébe: Tisztán Áldót. Égből hulló hópelyhekből, Napból, Holdból, csillagokból: szeretetet, Fény-Világot. — o —
Pipacsszirmokat borzol a szellő, Hegyeknek ormán ömlik a fény. Izzik fent az ég, görbül remegőn, Lángnyelveket szór, s robban a tér. Esőistenhez fohászkodunk rég, Vihart
A jövőbe nézel Meghitt ünnepen. Kristálypohár koccan, Arcod felragyog. Varázstükörben Látod az új évet. Örömöket hoz? Vágyat, félelmeket? Napsugárra felhőt, Zivataros eget? Meglehet. Te csak
Mint méhecske, ha száll virágról virágra, Úgy szállj, szív, szabadon nemes gondolatra! Nektár az, mi téged egy új életre hív, Táplálja elmédet, szépre, jóra tanít.
Rózsavirulás hoz a szívünkbe nyarat, élet-áldomást. Ifjúság nyarát idéző régi emlék – délibábos kép. Nyárba szállt lepke szárnyát tűzzel perzselte déli nap heve. Napfény
Szállj be ablakomon, boldog új esztendő, Szebb legyen a múltnál most az eljövendő! Söpörd ki a bút, bajt szelíd fuvallattal, Testvér s testvér között szűnjön
Álmomban újra láttalak. Lelkem falára vésődő alakod mozdulatlanná dermedt az idő sodrában. Állandó változásban örök vagy és fagyott. Karcos hang pattan fejemben. Gitárnak húrja peng?
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló
De szép, de szép, de szép az égszín, türkiz ég, a kék, a kék, a kék tavaszi égi kép. S a hab, a hab, a
