Rózsavirulás hoz a szívünkbe nyarat, élet-áldomást. Ifjúság nyarát idéző régi emlék – délibábos kép. Nyárba szállt lepke szárnyát tűzzel perzselte déli nap heve. Napfény
Áldott csillagok, Velem ragyogjatok! Minden egység fönn tartja a napot. Mert az egység nem részesül, Csak szeretetből. És az egység úgy örül, Mikor muzsika jön
Én vagyok a fény, az élet, Engem az ég mindig dicsérhet; Áldott percekben élek, S nekem a percek mesélnek: Mesélik a
Szép Nap! Teremts nekem Szép holnapot! Remény! Segíts nekem! Gyógyíts engem! Segíts nekem Megoldani mindent Az életemben! Szent Fény! Kísérj engem! Lépéseimet vezesd A hitben!
Szállj be ablakomon, boldog új esztendő, Szebb legyen a múltnál most az eljövendő! Söpörd ki a bút, bajt szelíd fuvallattal, Testvér s testvér között szűnjön
Álmomban újra láttalak. Lelkem falára vésődő alakod mozdulatlanná dermedt az idő sodrában. Állandó változásban örök vagy és fagyott. Karcos hang pattan fejemben. Gitárnak húrja peng?
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló
De szép, de szép, de szép az égszín, türkiz ég, a kék, a kék, a kék tavaszi égi kép. S a hab, a hab, a
