Szendereg a föld
Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld, hallom, ahogy egyenletesen szuszog. Szíve olyan egyenletesen pulzál, amilyen halkan a bagoly is huhog. Oly szeretettel takarja be a
Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld, hallom, ahogy egyenletesen szuszog. Szíve olyan egyenletesen pulzál, amilyen halkan a bagoly is huhog. Oly szeretettel takarja be a
Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy
Eső esik, s megint jön, mindjárt itt a vízözön! Ázott hátú világ arcán szánalomért foly’ a könny. Zuhog, ömlik, árad, önt, elmossa-e a közönyt? Görnyedt