Január 21-én, fél évvel az első alkalmat követően, újra részt vettem a transzgenerációs traumaoldáson. Egészen mostanáig tartott, hogy összeszedjem a gondolataimat. Persze, a múltkoriból tanulva,
Sóhaj száll az esti szélben, bogár koppan szürke fényben. Halk ima kéri az áldást, bűnös szív a megbocsátást. Kéz a kézben hűséget kér, mosoly küzd
Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy
Eső esik, s megint jön, mindjárt itt a vízözön! Ázott hátú világ arcán szánalomért foly’ a könny. Zuhog, ömlik, árad, önt, elmossa-e a közönyt? Görnyedt
