Őszelő
Őszi kertek színpompája emlékeztet még a nyárra, rózsabokrok pirosára. – Ki-kibomlik még egy sárga, de méhecske nem száll rája, illatát a nyár bezárta. – Meg-megcsillan
Őszi kertek színpompája emlékeztet még a nyárra, rózsabokrok pirosára. – Ki-kibomlik még egy sárga, de méhecske nem száll rája, illatát a nyár bezárta. – Meg-megcsillan
Milyen üres az a fészek! – mutatott oda búsan Vauvau édesanyjának, Vakvaknak. – Igen. Nyár végén délre vonultak a gólyák, úgy ahogy majdnem minden vonuló
Feltekintek, s ahogy nézem, száll egy gólya épp az égen. igyekszik most a párjához, a nádas parti nyárfához. Fészket raknak, ott is élnek, az ágakat
November van, megjött újra, gólya szállt el hosszú útra. Víg ősz tarka ruhát öltött, a bálban édes bort töltött. Ettek-ittak, jót mulattak, méla csendet nem
Réges-régen történt, amikor a Föld keletkezett. Isten megalkotta a hegyeket, a völgyeket, a vizeket és az összes élőlényt, amelyet aztán elhelyezett a Föld különböző pontjain.