Figyeld a meteort
Láttad az esti égen messzibe elhaladni a lófarkas meteort? Képzeld el az időt, mint azt, mit figyeltél éjjel a csillagos égen. Minden pillanatában csak a
Czomba Zoltán
2026.06.02.
Nincs hozzászólás
Láttad az esti égen messzibe elhaladni a lófarkas meteort? Képzeld el az időt, mint azt, mit figyeltél éjjel a csillagos égen. Minden pillanatában csak a
Egy dallam vetődött a szívemhez ma este, Miközben gondolatom a te lelkedet leste. Jött a jel arról, hogy kettőnk sorsa egyezik, Én itthonról figyellek, miközben
Horizont határán halkan kitekintő aranykorong. Édes fényed fodra csorog az ébredezve nyújtózkodó kehes, de gyönyörű világra. Ölelő fényét önti az összes erdei fára. Az ember,
Árnyék Emléke akár a nyári napon a fák lombjának árnyéka, Mindössze a felüdülés helyett, Árnyékos hiányérzet. Hogy az új helyek melyek boldogságot árasztanak, Emlékeztetőül szolgálnak,
Az ideális, írásban is szürreális Gondolatban feltámasztott Valóságban valótlan vontatott vallomás, Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése, Hogyan érthetné értékét az értelemnek az, Akit még én magam,
Virágzó ágon átderengő holdfény, Bárányfelhők mögé rejted sugarad, Megvigasztalod bús vándorok lelkét, Bölcsességed csillan ezüst mosolyban. Szelíd dombok felett hullámzik az ég, Hold-mesék szikráznak csillagdalokat,
Helyet keres a fejemben, nem hagy el a gondolat, nekilódul, visszafordul, hurcolja a gondokat. Koponyámnak falát rágja, mint a tolvaj, meglapul, aztán megint bolyong, feszít,
Ügyes vagy! Gyűlöllek ! Szeretlek! Szavaink nagyon fontosak lehetnek. Ahogyan, és amit közvetítenek. Ellöknek vagy éppen összekötnek. Nem mindegy, miként mondjuk őket. Hogy szívből
Mint méhecske, ha száll virágról virágra, Úgy szállj, szív, szabadon nemes gondolatra! Nektár az, mi téged egy új életre hív, Táplálja elmédet, szépre, jóra tanít.
Ültess virágot szíved földjébe, Neveld fává az imát, Zöld lombkoronává nőjön a fohász. Gyökerezzen meg benned a gondolat, Öntözze Isten szava a hajtást. Gondozd elmédben
A csend, mind vízzel telt magzatburok Öleli körül szívemet. Bent még eltévedt árny susog, Kint hajnal kél, új nap vár rám. Nézem az eget, és
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! – Eljutok-e a Parnasszusig? – rím ballag, metro robog s dobol a fejemben a vers – a telefonba írt sánta