Fenyőágak ébredeznek Fények bújnak emberekhez Éhség, magány szerte rebben Gyertyák vagytok életemben Ajándék ez, élet, öröm Hogy itt lehetek, megköszönöm 0
A fény beborult az ablakon, végig folyt a bútorokon. Az agyonhasznált konyhaszekrényen. Szinte megvidámította. Újszerűvé varázsolta a kis helyiséget. Ahol minden történt, de nem történt
Pusztítás, élelemem a figyelme. Régen bőségtál volt, mára mindössze morzsa. Mindent megettem. . Elemózsiáért könyörög: enni kér a nincstelen, mert amikor minden volt, nem látta
Ott élsz, hol az árnyak meghajolnak, ahol a szélvész és a csend dacolnak? Ott gyúlnak a nemes, igaz szavak, s olyan tiszták, mint a friss
Miért fáj nekem az, hogy elmúlt a nyár, mikor szívem dobogtatja a rőt ősz, mikor szelíd napsugár megcirógat, vagy a hűvös szél játszik a nagybőgőn?
Ó, mondd, szerinted jó élni? Szép az élet? Ha igen, miért jó, s miért látod szépnek? Nékem oly kincs a most, mint a jadegyűrű, még
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —
Olyan gyorsan változik minden, hogy szinte csak kapkodom a fejem. Sokszor van az, hogy gondolatom én nem is tudom, hogy hova tegyem. Hogy jó-
Újhold kezdete. A növekedés időszaka áll előttünk. Folytatni valamit, amit elkezdtél. Szerintem ez is növekedés, hogy nem halogatsz, lépésről lépésre haladsz. Mostanában úgy érzem mindenre
