A pécsi buszvégállomáson egy igazán gondosan szervezett utasváró volt. A pénztárosok, sofőrök már sok örömöt, gondot, székeken alvókat, bőröndöket ölelőket láttak munkájuk során. És betegeket.
Icipici kertecskébe Egy kis tücsök ciripelte: Gyere ki, ha jő az este Esti tücsök-zenedébe! Száz kis tücsök hegedüli, Este lesz a tücsök-buli! Marci, Panni
Van egy falu, neve Tárkány, Sok arra a papírsárkány. Mikor jön a nyári szünet, Minden gyerek sárkányt ereszt. Kimennek a legelőre, Bence áll ki legelőlre.
Mese a szivárványos napernyőről Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Óperenciás-tengeren túl, volt egy óvoda, annak pedig Kikelet volt a neve, ahogyan
Két felnőtt fiam van. Gyorsan elrepült az idő, babákból kisfiúk lettek, kisfiúkból pedig gyorsan férfivá értek. Nem tudom mennyire voltak anyásak, vagy ahogy mondani szokták
Akai Katalin Nagymamám, a boszorkány Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és
Akai Katalin A zsíros kenyér (Igaz mese, a régmúltból.) Oly sűrűn kavargott a szürke, szénporral és füsttel kevert köd, hogy délután már az
Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne
Dúl a nyár. Fesztiválok sora. Gyermekeim nyári otthona. Bár néha hazatérnek… Találd ki mit mesélnek! A kérések sora: kimosod holnapra? Ez meg itt elszakadt, megàzott,
