Kárpáti László
2025.12.09.
1 hozzászólás
Népi hagyomány Zöld erdőben jár, locsolócsövet ürít. Húsvéti szükség. Omlásveszély Simlis kőműves fából vágta a téglát. Köntörfalazó. Alvásgondok REM és NEM alvás, egy betű a
Arany Meghalt az ötvös. Sok barátja temette. Aranylelke volt. Tévút Pál Pestre indult, de útközben eltévedt. Veszendőbe ment. A férfi helye Felül szerető, melletted férfi
Fénycsípte füvek s kiszáradt napraforgók dús oázisa. Szélmarta sziklán sárgára száradt moha fény-fátylat perzsel. Nádas-napos víz felszínére lepke száll, rőt lángra lobban. Aranyhíd fénye nyújtózik
Télnek palástja puhán terül a tájra, dércsillagot szór. Roppan a friss hó, fehérbe merítkezik az alvó világ. Kandalló mellett fűszeres bor illata éveket idéz. Fenyőfaágon
Rozsdás kis levél, a sorsod szívemig ér. Fázik a remény. Lehullott a hó, selymes, puha takaró. Ember, élni jó. Kinyílt a virág, zölden csillog a
Most használom először a haiku versformát, nemrég tanultam kreatív íráson, hogy mi is ez. Tanácsokat elfogadok. Senkit se bántott Mindenkinek jót adott Mégis sok
Szundikál a fagy. Csillanó csönd áramlik. Puszta a világ. Nagy pelyhekben hull. Szelíd, tiszta, hófehér, Selymes hólepel. Pilinkél a hó. Mély álmában muzsikál.
Május-sugárban hálacsokromat nyújtom édesanyámnak. Egyetlen dalban egész világod adod, halkan dúdolod. Lázas homlokom simítja puha kezed betegágyamon. Szeretetmagod kicsírázott szívemben, gyümölcsöt érlelt. Legyek itt, s
Rózsavirulás hoz a szívünkbe nyarat, élet-áldomást. Ifjúság nyarát idéző régi emlék – délibábos kép. Nyárba szállt lepke szárnyát tűzzel perzselte déli nap heve. Napfény
Talán… Azért van hajnal, hogy hosszú csókot váltson az éj a nappal. Bódult reggeleken… Opál ég, erdő smaragdja; vígan játszik az égi festő. Forró ajkú
Kolostorrom Hűs celláin át riadt szél űzi a sok elhagyott imát. Bonszai Mesteri torzó! Örök gyermeket dajkál a metszőolló. Eső Vad vagy bársonyos; nem véti