Télnek palástja puhán terül a tájra, dércsillagot szór. Roppan a friss hó, fehérbe merítkezik az alvó világ. Kandalló mellett fűszeres bor illata éveket idéz. Fenyőfaágon
Rozsdás kis levél, a sorsod szívemig ér. Fázik a remény. Lehullott a hó, selymes, puha takaró. Ember, élni jó. Kinyílt a virág, zölden csillog a
Most használom először a haiku versformát, nemrég tanultam kreatív íráson, hogy mi is ez. Tanácsokat elfogadok. Senkit se bántott Mindenkinek jót adott Mégis sok
Szundikál a fagy. Csillanó csönd áramlik. Puszta a világ. Nagy pelyhekben hull. Szelíd, tiszta, hófehér, Selymes hólepel. Pilinkél a hó. Mély álmában muzsikál.
Május-sugárban hálacsokromat nyújtom édesanyámnak. Egyetlen dalban egész világod adod, halkan dúdolod. Lázas homlokom simítja puha kezed betegágyamon. Szeretetmagod kicsírázott szívemben, gyümölcsöt érlelt. Legyek itt, s
Rózsavirulás hoz a szívünkbe nyarat, élet-áldomást. Ifjúság nyarát idéző régi emlék – délibábos kép. Nyárba szállt lepke szárnyát tűzzel perzselte déli nap heve. Napfény
Talán… Azért van hajnal, hogy hosszú csókot váltson az éj a nappal. Bódult reggeleken… Opál ég, erdő smaragdja; vígan játszik az égi festő. Forró ajkú
Kolostorrom Hűs celláin át riadt szél űzi a sok elhagyott imát. Bonszai Mesteri torzó! Örök gyermeket dajkál a metszőolló. Eső Vad vagy bársonyos; nem véti
