Vadlibák
Vadlibákat hallottam szállni Majd árnyuk is átsuhant felettem De jó lett volna megörökíteni Ezért született ez a kis versem
Hajdú László
2023.12.03.
Nincs hozzászólás
Vadlibákat hallottam szállni Majd árnyuk is átsuhant felettem De jó lett volna megörökíteni Ezért született ez a kis versem
Nézzed csak, az ottan a tóttibi, én csak néztem bambán anyám kezét fogva, jólfésülten, vizes fésűvel és nem tudtam mit kezdeni az információval, ki az
Tiszai Laci először a vezetői pozíciókat jelölte meg az álláskereső portálon. Ügyvezető, cégvezető a lakóhely közelében. Szorgosan elküldte a jelentkezését mindenhová. Két nap múlva már
most minden van tobzódunk mindent akarunk semmit nem kapunk ha akarod, eltűnök semmi lesz ismét lehet-e feledni a sosemvolt mindent szabad-e vágyni a mindigvolt semmit
Korán kellett kelni. Az asszony felkelt, kiment a fürdőszobába. Utána hagyta a férjét készülődni. A férfi megmosdott, megborotválkozott. Miután felöltözött, kiment, adott enni az állatoknak.
Mint minden hétvégén, most is mentem a nagyszülőkhöz. Szerettem lemenni hozzájuk. Most csak nagyanyám várt. – Csókolom! Nagyapa még nem ért haza? – nyitottam be
Delet ütött az Orloj órája, éjfélre jár Az apostolok, szellemalakként libegnek Kósza alak tántorog a Moldva felé Koponyájában ismert dallamot dönög Meg-meg áll, torkából
– Slambucot fogok főzni! – jelentette ki Imre a csányi dinnyésvidékről a magyar-román határ mellé keveredett kertész. Rossz nyelvek azt beszélik, nem volt hová, messzebbre
Tegnap utaztam a 28A villamoson. Időutazásnak is beillik, ahogy a Vörösmarty tér nagyvárosi csillogásától kijutottam az Orczy térig, ahol alkalmas közlekedési eszközre vártam, ami kivisz
Egy bolygón, egy földrészen Egy országban, egy városban Egy utcában, egy házban Egy szobában, egy ágyban Egy nővel, az egyetlennel Egy az élted, mégsem éled
Ma megkértem a kezed Igent mondtál, nem lehetsz enyém Életünk külön mederben csorog Érzelmünk, mint zuhatag robog Leszel a feleségem? Vártad a kérdést Mint ovisok,