Nem volt hiába.
Nem siratom gyönyörű éveim, Hisz az idő – meg nem áll. Megérik, mint gyümölcs az élet, S csak azután jön el a halál. Nem volt
Nem siratom gyönyörű éveim, Hisz az idő – meg nem áll. Megérik, mint gyümölcs az élet, S csak azután jön el a halál. Nem volt
Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás
Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy sampont. A felirata alapján zöld tea és citrus illatút. Nagyon szeretem mindkettőt, számomra a tisztaságot, természetességet szimbolizálják. Az
Úgy döntöttem, követem a csillagom. Bár csaknem két hónap telt el a traumaoldás óta, még mindig van küldetésem a transzállapotban átéltekkel kapcsolatban. Meghatározó volt számomra
Taníts meg, Teremtőm, hálát mondani, Jólétben s rossz sorban hűnek maradni, Köszönni az áldást, megköszönni mindent, És köszönni azt is, hogyha semmim sincsen. Boldogság –
anya vagyok. szennyes ruhakupacok alján keresem a rendet, a nap ráncait esténként kivasalom, porszívóval üldözöm a náthát, ételautomata funkciómat fürdetőre átkapcsolom. aztán jöhetnek a plüssök
A határhoz érek, hosszú sor várja az átlépést. A nyaralás édes és keserédes emlékeivel a bőröndömben várom a sorom. Hazatérek végre. Csodálatos volt ez a
Fülembe súgott az északi szél, a nyomomban halott levelek, csontvázuk, akár a gondolattüskék, megkapaszkodtak a szövetben. Lesöpröm őket, szabadulnék, akárcsak elmémben a gyomtól, de hiába
Édesanyám csókja, érzem, ahogy adja, illata takarta, életem sebét. Óvott fúvó széltől, ködbe sem engedett – Csókolnám kezét. Hajamba túrt kuszán, átölelt jó anyám. Az