Varázslónő 5/2: Az Álmok őrzője Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam. Vidám nevetgélést hallottam a közelből. – Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve
Kövér izzadtságcseppek gördültek le a homlokomról, hátamon a vászonruha csuromvizes volt, miközben a városi dugóban várakoztam. Pokoli meleg volt. Sohasem fog zöldre váltani a lámpa!
Klári dolga végezetlenül lépett ki a rendelőintézet ajtaján. Még mindig nem készültek el a leletei, pedig lassan már egy hónap is eltelt azóta, hogy elvégezték
A kötelesség tartja nálam, mondja annak a másiknak. Engem nem kérdezett, szerintem meg csak a kényelem, mi otthont jelent. Régen még voltak a gyerekek, összetartott
Együtt az úton… Arcodon szelíden mosoly dereng, csillogó szemed a múlton mereng, mennyi bánat, és örök küzdelem, mi a lelkedet érte szüntelen. Elmúlt idők emléke
Te És én A világ Legtetején Egységgé válunk. Mi Leszünk Az erő, Szerelemben, Dalban rügyező… …Pár, És bár Tétován, Lépünk, futunk, Egy a
Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki
Csak egy csókot adtam neked sírig tartó pecsét legyek. Sírig tartó pecsét leszek, hisz egy csókot adtam neked. 0
Megtaláltalak és öleltelek fénnyel. Tomboltam kéjben, éltem szenvedéllyel. Égető vágy tengerével takartalak. Csókoddal tenyeremben hordoztalak. Ragyogó napsütéssel elsodortalak. Tűz között üszökké égve hordtalak. Parázs égető
