Kinek hazudnék, neked vagy magamnak? Ha azt mondanám, nem kívánlak, nem akarlak. – Nem áltatlak mézes szavakkal, mesékkel, Próbáltalak elfeledni, magamban így szóltam “menj el!”
Meglőttél, s még te sírsz, hogy fáj a seb Közben az én hibáimat sorolod Engem vádolsz Pedig a gyilkos fegyver nálad volt. Akárhogy védtem
Szép ez az élet, akkor is ha fáj, akkor is, ha véres kézzel apróra cibál. Szép ez az élet, ha hűtlen is hozzám, ha minden
Az ember akiben a legjobban megbíztam Akiért az életemet is feláldoztam volna Elment. Akit testvéremként szerettem Akiért tűzbe tettem volna a kezem Elment.
Talán majd egyszer, egy másik életben Megértem miért tetted ezt velem Lehet csak tönkretettek benned belül valamit De sérelmeid nem lehet kifogásként használni. Veled
Mindenféle tengereken és üveghegyeken túl, de még az Örök Hó Birodalmán meg a Nagy Okosságok És Repülő Autók Földjén innen, egy végtelen mocsarak által körülvett
Nem beszélek félre, igazat ne mondj, hazudj magadnak és hazudj a mának, hazudj az egész kurva világnak – szorítsd a semmit kitárt karokkal, szoríts magadhoz
