Jégvirág az ablakon jelzi idejét, Kismadár faágon csipogja közeledtét. Csillagok az égen fényesebben ragyognak, Fenyőerdők ágai erről susognak. A tél eljött, és ajándékot hozott, Vele
Az órák óta kitartóan szitáló ónos eső egybefüggő jégpáncéllá fagyott a kátyúkkal és repedésekkel tarkított járdán. Éva lassú, megfontolt léptekkel haladt, nem nézett se jobbra,
Hajnalban ébredek, Kifelé révedek. A sűrű ködfátyolba burkolózott December eleji hajnalt kémlelem. Még visszahúz a takaró, Mikor álomtól kókadozó Réveteg szememmel Az ablak üvegét
Tél Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul Szán nyomain suhanó por hava fellege kél Lábam alatt ropogón porzik, a
Végtelennek tűnik. Hideg a kezem. Egyre sötétebb lesz az ég, És nincs kegyelem. Zavar már minden, Lankad a figyelem. „Talán hazugság volt, Hogy lesz
