Az este úgy ereszkedett alá a hófödte hegycsúcsról, mint egy sötéten hullámzó lepel, és karácsonyillattal hintette tele a falut. A ház kéménye szürkés füstgomolyokat eregetett
Holdvilág, sejtelem, izzásba vonja a felhő Életem, s a rejtelem erdők szavát zümmögő Tág térben kúszik felém, körbefonja testemet. Végtelenbe futó párhuzamok összeérnek. Araszolok a
Felhőkbe burkolt hegycsúcsok mögül Kúszik az égre a telihold. Hullámverésben gitárhúr pendül, Éjek lágy dala szerelmet ont. Arannyá tört fénytömb a homokdomb, Szirmok hullanak rám
