Életünk fáradt léptei…
Életünk fáradt léptei Megrogynak A napok súlya alatt Amelyekből Éveket szőtt A vén idő Fiatal lábunk nyomai Elébe Futottak az időnek Versenyezve A lehetetlen Előnyért
Életünk fáradt léptei Megrogynak A napok súlya alatt Amelyekből Éveket szőtt A vén idő Fiatal lábunk nyomai Elébe Futottak az időnek Versenyezve A lehetetlen Előnyért
Huszonéves voltam még, S az ifjúságom kezdetén… Mindenben élt a remény: Naggyá leszek majd egyszer én. A tengerpart hullámzott, Mint keblemen a lágy ruha. A
Most születtek Ti erre a Földre, Kaotikusan beteg időkre, Ti, az ártatlan gyermekek, Kik mosolyától még A zord szívű érzéketlenek, A minden hájjal megkent, Üzletnek