Várakozás
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki
A. J. Vale
2025.12.13.
Nincs hozzászólás
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki
A mindennapok harcát add meg nekünk ma, Mennyei Atyánk! És hogy hálálkodásra legyen okunk ama hetedik napon, a kopott padsorokba leülve ájtatoson, oldalunkon csakis oly
Uram, te vagy, ki megszabadítasz Ki nem mondott gondolataimtól, Félelmem gyümölcsét, ha lepottyan, Te szeded fel a véres talajról. Uram, te vagy, ki új reményt
Gyengéd karjával átölel a csend, Szólok hozzád én, aprócska porszem, Uram, magasságos, szent Teremtőm, Fordítsd felém orcád, légy megmentőm! Nyújtsd ki karodat lét-csatazajban, Hisz
Halottak napján mécsest gyújtok. Rebbenő szárnyú csendbe borul, Mint megtérő vándor, az alkony. Bent körülölel a meleg, Régi szó, megfakult intelem Hallik, s körém
Ültess virágot szíved földjébe, Neveld fává az imát, Zöld lombkoronává nőjön a fohász. Gyökerezzen meg benned a gondolat, Öntözze Isten szava a hajtást. Gondozd elmédben
Felhők fölött mindig kék az ég, Nap szárítja fel a zápor könnyeit. Vízfüggönyök mögött áll az Úr, Látja szenvedésed, érzi bűneid. Hajnali ködön át felfénylik
Miatyánk, ki vagy a mennyekben és nézed magad teremtette, elkorcsosult világod, szenteltessék meg a te neved! S jöjjön hát végre a te akaratod, mindenekfölötti,
Taníts meg, Teremtőm, hálát mondani, Jólétben s rossz sorban hűnek maradni, Köszönni az áldást, megköszönni mindent, És köszönni azt is, hogyha semmim sincsen. Boldogság –
Mondd, Mit ér A fegyver? Ha nélküle A sors is megver? Mondd, Mit ér A szép szó? Így is, úgy is Véres lesz a
Hiába minden… Merengve nézem a hulló pelyheket, az emlékek még olyan elevenek, szemem előtt táncot lejtő remények, felvillanva szállnak a messzeségbe. Uram, nézz most rám!
Kezem között ég a bánat, könnyes szemmel szaggatom a hamuban sült pogácsákat. Szívem szakad – Mikor látlak? Húz a bánat, húz a bánat – Maradnék
Van egy imakönyvem Van egy imakönyvem, a régmúltból való. Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó. Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek, itt-ott
Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek