Alma harsan fogam alatt, huncut szemmel merengek, az asztalon pár papírlap -ezekkel most mit kezdjek? Nyugtalanul izgek-mozgok, jó napom van énnekem. Verset írni nem
Megint rossz az egèsz, Túl sok, túl merèsz. Rím, ütem esetlen, Ez így helytelen. Tegyük rendbe mindet, Van olyan is ha hiszed. A rím
Kreatív felelősség oldódik vérembe, elhívás súlyától mélyül az ihletfolyam. Eret verő szökőkút a tudat rezgése, megfejtett (r)égi kód, ami visszazuhan. A múlt érrendszere mészvázas osztrigahéj,
Izabella határozott mozdulattal tépte fel a bejárati ajtót, és maga elé tessékelte a folyton ugató ebét. A kutya a lábához futott és felcsimpaszkodott rá. Izabella
Léleköltések a szavak, melyekkel gondolataimat összefércelem. Néhányat papírra varrtam, gyakorolni a keresztszemes rímzést. De kell még valakinek hímzett poéma, vagy csak patchwork sóderek? Fejtegetéseim fonalát
Gyertyák között egy elfáradt kéz, megviselt lapokra írogat, Érzi most van ez így utoljára, megkopott a képzelet s már remegő a mozdulat. Nem hallja
