Óriási ricsajra lettem figyelmes. Újonnan szinte kivétel nélkül minden reggelem így indul. Csörög a vezetékes telefon, szintúgy a mobil mellettem, a többi elektronikus eszköz
Breuer Illés a kedvenc kávézójában üldögélt, megszokott helyén – az egyik sarokba állított, egyszemélyes asztalnál –, és az írógépébe fűzött üres lapot bámulta. Órákkal ezelőtt
Alma harsan fogam alatt, huncut szemmel merengek, az asztalon pár papírlap -ezekkel most mit kezdjek? Nyugtalanul izgek-mozgok, jó napom van énnekem. Verset írni nem
Kreatív felelősség oldódik vérembe, elhívás súlyától mélyül az ihletfolyam. Eret verő szökőkút a tudat rezgése, megfejtett (r)égi kód, ami visszazuhan. A múlt érrendszere mészvázas osztrigahéj,
Izabella határozott mozdulattal tépte fel a bejárati ajtót, és maga elé tessékelte a folyton ugató ebét. A kutya a lábához futott és felcsimpaszkodott rá. Izabella
Léleköltések a szavak, melyekkel gondolataimat összefércelem. Néhányat papírra varrtam, gyakorolni a keresztszemes rímzést. De kell még valakinek hímzett poéma, vagy csak patchwork sóderek? Fejtegetéseim fonalát
