Kiskarácsony
Kinek-hogy. Azt mondták, legyen tacskód. Azt mondták, jó buli lesz. Hát, karácsonykor ráncba szeded magad, fellépsz a drága internetre, és 3-4 óra után kiválasztod azt
Kinek-hogy. Azt mondták, legyen tacskód. Azt mondták, jó buli lesz. Hát, karácsonykor ráncba szeded magad, fellépsz a drága internetre, és 3-4 óra után kiválasztod azt
– Szia Rita! Boldog karácsonyt! Ezennel átadom neked az esti műszakot – mosolygott Clara a kórház nővérpultja előtt, miközben egy kisebb halom kezelőlapot és néhány
Édes teher magzatom, magzatom, a bűnöket általad megválthatom. Kedves József, te hittél az angyalnak, társam lettél, apja a kis Jézusnak. Hosszú úton szamárháton kísértél, Szállást
Halászné Magyar Márta Karácsonyra várva Karácsonyt ne gurítsuk le a lejtőn! Készülődés kapkodásán legyen fék! Várakozás, mintha ülnénk egy felhőn, csodálkozva, hogy az
Hópehely hull, fehér álom, Szárnyakon száll a karácsony. Díszgömböt tűz fenyőágra, Jézus eljön nemsokára. Fagyöngyöt fűz a szeretet, Felolvasztva jégszíveket. Kisgyermekkéz csomagot bont, Kanapén cicánk
Karácsony éji angyalok íratnak bűvös sorokat, Dísztelen kis ajándékként kopogtat egy szép gondolat. Fenyő alá angyali fény fest arany keretes képet, Bíbor tintás tollaiból jut
Az alkony titokzatos fátylakat szőtt, beborította a csonka vártornyot, Az erdőben egy bűvös dal csendült fel, tisztán hallottam az ezüstös hangot. Mozdulatlan figyeltem kéklő esten,
Liang Péter vagyok, Árnyasliget hetilapjának főszerkesztője, és ezúttal egy olyan esetről számolok be, amely szó szerint mindenkinek lehervasztotta a vigyort az arcáról. A történet színhelye
Ragyogó vasárnap délután volt. Ott ültek a kislánnyal a belváros szívében, szemben a Madách térrel, a kis jegyszedő bódé mellett. November utolsó napjainak egyike volt,
Advent van, csendben lépked az utcán, a fények lassan gyúlnak az ablakban. Minden láng egy apró remény, s a szívünkben is világít, bárhol is legyél.
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki
Gyertyák fénye világít a téren, Angyalkák éneke messzire száll, Csillogó hóban futkos egy gyermek, Kinek szívében remény s különös varázs. Házakban családok sürögnek-forognak, Mézeskalács
Aranyosi Emília egész álló nap a cselédséget figyelte, amint lázasan sürögnek-forognak a hatalmas házukban. A karácsonyi ünnepek közeledtével az anyja kínosan ügyelt rá, hogy az
Gondoltad volna, hogy nemcsak otthon készülünk a karácsonyra, hanem az iskolában is, sőt a tanárok egymás között is készülnek? Egy hónappal karácsony előtt igazgatónőnk azt
decembere Világéletemben a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Amikor minden elcsendesedik, az utcákat vastag hótakaró födi be, a házak ünnepi díszbe öltöznek, az emberekben pedig
Hová lettek a régi csipkék? Hová a hímzett terítők, a vékony cérnákkal és finom ujjakkal készült virágmotívummal és indákkal telefuttatott terítők, asztalok díszei, krendecek ékesítői,
Régen volt, bizony, nagyon régen… De ma is olyan élénken él bennem, mintha csak tegnap történt volna. Mindig szabálykövető, jó gyerek voltam. Ám egyszer mégis
A tél beköszöntével Prücsök manónak fontos feladata volt. Neki kellett begyűjteni a Télapónak írt leveleket a gyerekektől. A manónak volt egy saját postaszánja, melyet Rudolf