Ez egy régebbi vers. Próbáltam azt megfogalmazni, hogy valakivel nem lehetünk együtt, a képzeletünkben és az álmainkban együtt vagyunk. Viszont, itt van egy kis pozitívum:
Az ideális, írásban is szürreális Gondolatban feltámasztott Valóságban valótlan vontatott vallomás, Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése, Hogyan érthetné értékét az értelemnek az, Akit még én magam,
Minden, amit eltudsz képzelni, az manifesztálódhat a saját vagy mások valóságában. A fantázia nem attól csodálatos, hogy gondolatban akár világ körüli útra vihet, hanem attól,
Feltalálóim már születésemnél eldöntötték, hogy örökmozgásra kényszerítenek. Nem bánom. Komoly fizikai munkám ellenére is lassan múlik az idő fölöttem, kortalanul öregszem. Monoton, surrogó mozgással haladok
2021. karácsonyán Rajos Boglárka álma valóra vált. Ajánkékként kapta írásainak kötetbe szerkesztését. Az ajánlót pedig én írtam ehhez a csupa szív kötethez. Rajos Boglárka Bár
Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó
