Kovács Evuska
2025.01.29.
Nincs hozzászólás
(Megtörtént események alapján) I Duisburg, Németország, 1932 decembere A duisburgi bíróság termébe halvány fény szűrődött be, amely szintén jelen akart lenni a nem mindennapi esetet
Szempillangód pillogása, mint a tenger fodrozása: Rabul ejt és megbabonáz, fölösleges minden fohász. Ahogy nézel, pillád rebben, fény csillan a szemtükrödben. Mint varázslat, vonz a
Mily csodás e nap, mikor az alkony hívogat. A sötétség lángra kap, s vésszel egy angyal riogat.
Ördög vagy vágy, Egyre megy. Az éjszaka leplében Ténfereg, Aztán összecsap A szív és az ész, Távoli emléket Újra megidéz. Fergeteg csatájuk Szabadon tekereg, Libben
Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök