Nem segíthet rajtad senki
Nem segíthet rajtad senki, csak te zárkózott önmagad s ha nem tanulsz meg kívül lenni mert belül keresed azt, aki vagy elfelejted mi a lényeg
Nem segíthet rajtad senki, csak te zárkózott önmagad s ha nem tanulsz meg kívül lenni mert belül keresed azt, aki vagy elfelejted mi a lényeg
Már elmúltam 18 éves, amikor Berda Józseftől olvastam egy verset. Ez a vers a Különös idill volt. Nem könyvben, nem újságban, nem ajánlásra olvastam. Egy
Szavakat karcolok tenyeredbe hadd csörgedezzen véreredbe. Minden éjjel szülök pár strófát, költészetben nem is/merek tréfát. Enyém az alkony, színe-sötétje, életünknek, mondd, mi a tétje? Minden
Léleköltések a szavak, melyekkel gondolataimat összefércelem. Néhányat papírra varrtam, gyakorolni a keresztszemes rímzést. De kell még valakinek hímzett poéma, vagy csak patchwork sóderek? Fejtegetéseim fonalát