Költői vallomás
Az út poros előttem, S benne nem látom, hol a cél. Megyek, csak megyek előre, Mert a szív mindig remél. Az égen felhők, – szinte
Szilágyi Tünde
2023.10.17.
Nincs hozzászólás
Az út poros előttem, S benne nem látom, hol a cél. Megyek, csak megyek előre, Mert a szív mindig remél. Az égen felhők, – szinte
hol volt hol van hol él a lélek míg élsz még félsz ma holnap révbe érsz ködfátyol lebeg szemeden hol folt hol fojt késik a
Költő vagyok? Én nem tudom. De egy biztos: meg nem nyugszom, ha nem írok. Ha nem írok, ma már senkiben se bízok. Költő vagyok? Az
Elfeledve Hiába a papír, üresen ásít, remegő kéz nyúl,- írná a szavakat, toll hever mellette írásra csábít, ereje fogytán, keze,- mint fadarab. Könnytelen szemekben lázas
Apollón vére Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra. Ölelik égő őszi erdők,