Fáradtlelkű költő
Elfáradt lelke Ezért most tollat ragad S papírra vet mindent Mi a szívét bántja. Mert a tolla a fegyvere Így küzd meg a gonosszal
Berecz Klaudia
2025.08.09.
1 hozzászólás
Elfáradt lelke Ezért most tollat ragad S papírra vet mindent Mi a szívét bántja. Mert a tolla a fegyvere Így küzd meg a gonosszal
A nagy költők nyomában óvatosan lépkedek, törékeny ott a por is, nyomukba nem érhetek. Szavak között suhanok, lebegek, mint fáradt ág – hangjuk csendje visszacseng,
Minden reggel, mikor borúsan ébredek, a valóság viharos útján lépkedek. Lelkemet mardossa a szomorú dallam, mikor elér a szívemhez, le kell hogy írjam. A versírás
2025. március 20-án Török Nándor szerzői estjén közreműködtünk moderátorként és felolvasóként az Érdi Galériában. Öröm volt újra alkotónkkal beszélgetni, s egy válogatást a hallgatóság elé
Az út poros előttem, S benne nem látom, hol a cél. Megyek, csak megyek előre, Mert a szív mindig remél. Az égen felhők, – szinte
hol volt hol van hol él a lélek míg élsz még félsz ma holnap révbe érsz ködfátyol lebeg szemeden hol folt hol fojt késik a
Költő vagyok? Én nem tudom. De egy biztos: meg nem nyugszom, ha nem írok. Ha nem írok, ma már senkiben se bízok. Költő vagyok? Az
Elfeledve Hiába a papír, üresen ásít, remegő kéz nyúl,- írná a szavakat, toll hever mellette írásra csábít, ereje fogytán, keze,- mint fadarab. Könnytelen szemekben lázas
Apollón vére Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra. Ölelik égő őszi erdők,