Édeshármas
A legvégén csak hárman maradtunk Kevés langyos sör, egy gitár és én Tán némi szerelem is bejátszott Fiatal voltam s a világ enyém…
A legvégén csak hárman maradtunk Kevés langyos sör, egy gitár és én Tán némi szerelem is bejátszott Fiatal voltam s a világ enyém…
Kezdjük el vègre, Vagy bukjunk bele vègleg. Kifogàsok a padlàsra, Màr sehogyan sem fèrnek. Döntèseink làncai is, Ott porosodnak fent, Elvàgni azokat, Egyre nehezebb lesz.
Sût a Nap, Kint fekszem alatta, Fûszàl a szàmban, Felettem kèközön, Hûtlen hitem, Màr megint elszökött. Mit kèpzel magàròl, Elfut egy màs ügyèrt, Hordjon a
Árnyalatok vagy árnyalakok Ég alján a szürke ötven árnyalata, odafönt kezdődik a nagy párnacsata. Még egyelőre bírja az angin, ám felső rétegekben az ész paranoid,