Szállj le, ó, Szentlélek, szállj le szívünkre! Kicsiny szobánkban itt most összegyűlve Kik terád várunk, megnyitva szellemünk, Urunk jövetelére vágyunk, epedünk. Jöjj el újra közénk,
PCSOLINSZKY KITTY Ki nem ismer, az bőrömbe ne véssen! Más nő vagyok… Talán, mert testemen eltérő bőr ragyog. Hideg ujjlenyomatokat hagyok dolgokon, miket
Fenn, ahol az éj nem alszik, s a fény csak emlékekben rezdül, ott járnak ők – a eltávozottak, csillagporban, csendbe öltözötten. Nem szóval intenek, nem
Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.
A fájdalom: alkoholista rokon, Csak én ismerem igazán Sajátomat, ki sajátos, Szerethető szeszkazán Toxicitás felső fokon Végigkísér s végig kísért, Árt nekem: ez világos,
Tavaly húsvétkor esős, hűvös időre ébredtünk. Ez a versem akkor született.
Ezzel kívánok mindenkinek csodás húsvéti ünnepeket!
A közelgő húsvét alkalmából egy húsvéthoz közeli emlékem három évvel ezelőttről.
A kezdet Te voltál, én Uram, Istenem, Egykor fényzáporban fürösztötted a Földet, Porból teremtetted, s megáldottad az embert. Neki adtad az Édenkertet, élhette álmait, Aranyfelhőkön
Öreg kutya nem vén kutya. Ugyanúgy, mint kölyök ebnek, ki ma született, szíve minden dobbanásában ott a szeretet Tán nem mozog ugyanoly szaporán és könnyeden,
Közoktatásbeli ritkaszép emlékeim egyike.
A kedves King Charles Spániel kutyus, Karak, a Kutyákkal a Gyermekekért Alapítvány egyik kincset érő tagja a sok közül. Ugyanezen a napon találkoztam először Leilával is, akivel az első találkozás óta újra volt szerencsém találkozni 2022-ben, róla is született vers ami megtalálható az itteni szerzői profilomon.
A dátumra tán nem emlékszem pontosan, de kutyusok nyújtotta örömre igen:)
Este volt, s édesanyámnak dohányterméket vásárlandó jártam a Cholnoky utcában, ott tartott nyitva aznap az egyetlen dohánybolt Miután kiléptem onnan a beszerzett termékkel, s egy
Árnyék jóbarátom egy kisebb rokon fajtársával haverkodott össze jelenlétemben. Megörökítettem versben, mert kifejezett szép és aranyos pillanat amikor a kutyusok egymással játszanak. Fogadjátok szeretettel:)
A Szigethy utca aljának legszebb ékköve egy régi paraszti stílusú ház kertjének őre. Egy mancsokon földre szállott négylábú őrangyal, carnitasbarna szemmel és elragadó arccal Black
Könnycsepp alakú, könnyed és illatos, rózsaszín vagyok, szirmom bársonyos. A tavasszal jövő vihar leszakasztott, a sodródás messzire elragadott. Hirtelen magam sem tudom, hol lehetek. Új helyen,
Meddig leszel még önmagad rabja, Ki a pofonokat mindig kapja? Meddig leszel még hibás mindenért, Ki a hibás mindezért? Meddig okolod még magadat, Ki
Hasonlít a bernáthegyire a fajta, már már kísértetiesen is. Nem véletlen, hiszen az és a kaukázusi valamint az orosz kopó keresztezésével jött létre.
