Haza
Ahol összeér a Föld az Éggel, s köztük lomhíd zöldje ível. Ahol fodrozódik a tó habja, s fenn tengernyi felhők árja. Ahol a
Gurzó Györgyné
2025.01.03.
Nincs hozzászólás
Ahol összeér a Föld az Éggel, s köztük lomhíd zöldje ível. Ahol fodrozódik a tó habja, s fenn tengernyi felhők árja. Ahol a
Itt láttam először felkelő napot, Hol édesanyám a méhében hordott. Gyermekként itt köszöntött a napsugár. S tavasszal üdvözölt a bimbózó határ. Megismertem szép, gyönyörű nyelvünket.
Elfogyó az idő Feladni a reményt annyi, mint meghalni, elhagyni a fényt, s azt tapasztalni elfogyott, elfagyott az út, a láb, a cipő, nincs értelme
Nem segíthet rajtad senki, csak te zárkózott önmagad s ha nem tanulsz meg kívül lenni mert belül keresed azt, aki vagy elfelejted mi a lényeg
Kezem között ég a bánat, könnyes szemmel szaggatom a hamuban sült pogácsákat. Szívem szakad – Mikor látlak? Húz a bánat, húz a bánat – Maradnék
Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek