Májusi láz
Napok ereszcsatornáin könnyből fagyott jégcsapjait szeli a magány, sós ízű álmod búcsút int. Eszembe jut valaha volt régi napok hamvába holt szerelmi lázunk egy ködbe
Napok ereszcsatornáin könnyből fagyott jégcsapjait szeli a magány, sós ízű álmod búcsút int. Eszembe jut valaha volt régi napok hamvába holt szerelmi lázunk egy ködbe
Madár füttye zeng. Erdő mélyén alvó csend hóvirágot rejt. Kikelet-álom suhan végig a tájon tavaszi széllel. Ébredő tavasz tarolja le a havat fényáradattal. Tavasztündérek virágkoszorút
(avagy a tavalyi hóról, középhaladóknak) Szürkül a tó tükrében az ég. Térded alatt inkább repedés, mint stég (renoválni kéne, persze, tiszta sor) – és a
Májusi orgonák illata messze száll, letépsz egy ágat, és szirmokon csorduló vágyakon szárnyaló lelkednek dalától részegülsz, jössz felém, keresed a kulcsod. Megnyílik az ajtó, s