Elmélyülsz a mérföldekben, továbbhúz a szíved, Hajt a vándorlélek, erőt a lelked innen meríthet. Nem maradsz egy helyben, menned kell, Szabad vagy, ki a messzi
Mikor rám nézel érzem, hogy élek. Mikor hozzám érsz, már szinte égek. Nem vagyok többé elveszett lélek. Nélküled én már semmit se érek. Ha
Ezt a versemet, az a bennem megszülető örök kérdés hívta életre, hogy ki vagyon én mint örök létező.
Mindazon túl, hogy valakinek a gyermeke, valakinek az édesanyja, valakinek a felesége, valakinek a testvére, barátnője, szomszédja, ismerőse, stb. Ki vagyok mindezeken túl? Egy örökké létező Lélek, egy Csillagvándor, egy Csillagküldött…..
