Esti portré
ESTI PORTÉ . A kis konyha őszi félhomályán meghatón csillogott barna szemed, szomorkás fény s pajkos várakozás ifjú nézésedben keveredett. . Hosszú pillád rásimult tükrére
ESTI PORTÉ . A kis konyha őszi félhomályán meghatón csillogott barna szemed, szomorkás fény s pajkos várakozás ifjú nézésedben keveredett. . Hosszú pillád rásimult tükrére
Én néha csak úgy lennék, A világ végére mennék, Hogy ott csendben leülve, A semmi hatalmán merengjek. Én néha csak úgy elbújnék, Egy réten
Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap.