Mese a hópehelyről, aki nem akart elolvadni
Minden évben, amikor December Apó megérkezett és elhozta a telet, hótündér társai szorgos munkába kezdtek, hogy segítsenek neki fehérré varázsolni a tájat. Lankadatlanul készítették a
Minden évben, amikor December Apó megérkezett és elhozta a telet, hótündér társai szorgos munkába kezdtek, hogy segítsenek neki fehérré varázsolni a tájat. Lankadatlanul készítették a
A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat
Volt egyszer egy csodálatos, napsütötte mező, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, s a világ elé tárták szépségüket. Itt élt hétpettyes katica is, az aprócska,
Mese a szivárványos napernyőről Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Óperenciás-tengeren túl, volt egy óvoda, annak pedig Kikelet volt a neve, ahogyan
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Mátra kapujában, egy csendes kis falucskában egy kert. Ez a kert más volt, mint a többi. Nem
Húsvét hétfőn tojásvadászatot rendeztek Traktorfalván. Trakamaka a kis piros traktor anyukája az interneten nézte meg, hogy mely városrészeken vannak elrejtve tojások. Trakamaka! Hosszú lesz
Ez a vidám történet Trakamakáról a kis piros traktorról és barátairól szól, akik egy csoportba járnak a traktorerdei óvoda Jármű csoportjába. Trakamaka hat éves, Kala
Bodza és Tappancs két vidám és furfangos törpe schnauzer, egy vidéki faluban, egy hatalmas ház, hatalmas udvarán boldog kutyaéletet élnek. Talán túlságosan is, ugyanis mindig
Hol volt, hol nem volt, valamikor réges-régen, volt egyszer egy iciripiciri falucska. Apró házainak nem csak ügyes és szorgos lakói voltak, de akadtak itt teszetosza
Julcsáék gulyáslevest főztek. Csak úgy áradott ki a nádfedeles kulipintyó ablakán a gulyás illata! Nagy szegénységben éltek. Gulyás se’ volt mindig. Száraz kenyéren éltek. Amikor
Élt hajdanán egy dúsgazdag király, és szépséges leánya, Szókimondó királykisasszony. A leányt még a nép nevezte el így, mert imádta anyanyelvét, és olyan ékes szófordulatokban
Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott
Mindenféle tengereken és üveghegyeken túl, de még az Örök Hó Birodalmán meg a Nagy Okosságok És Repülő Autók Földjén innen, egy végtelen mocsarak által körülvett
Gyermeki álmok (Gyermeknapra) Szappanbuborékká fújtuk vágyainkat, Bárányfelhőből téptünk vattacukrot, Korán elmúló gyermekségünk világa Messzire szállt az esthajnalcsillagon. Gyermekkorunk álmát őrizzük szívünkben, Míg életre kel a
Júlia lányomnak minden szeretetemmel Tudjátok, mi az a kiszebáb? Nem? Na, akkor elmondom. Egy varázsláshoz kapcsolódik. Persze, hogy vannak-e varázslók, vagy nem, működik-e a varázslat,
Pintyi, a kis énekesmadár álmosan tekintett ki a fák lombja közül. A nap próbált utat törni a szürke felhők mögül, de nem sikerült neki. Pintyi
Volt egyszer, valahol, egy takaros kis erdő. Hangulatos hely volt, csak úgy nyüzsgött az ott lakó kis állatok csicsergésétől, zümmögésétől, morgásától, rikoltásától, brummogásától. Itt élt
Végre elérkezett a március, vele elérkezett a tavasz. Előbújt a napocska is téli rejtekéből és vékonyka fénysugarai lassan elkezdték felmelegíteni a földet. A fű kizöldült,