Halászné Magyar Márta Mikulásra várva Kéményben korom, közlekedni komor, ráadásul süvít háztetőn a szél, utakat belepi lehullott levél, máskor hógolyókat vagy sarat sodor. Mikulás mégis
Jó, öreg Mikulás sohasem komor, bármerre is repíti szánját a szél, zsebében kívánsággal teli levél, varázslattal ajándékokat sodor. Rénszarvasa mind, rég szolgál a helyén,
Veronika bárhogy igyekezett, képtelen volt elaludni. Úgy izgett- mozgott a paplan alatt, mint egy sajtkukac, de mégsem jött álom a szemére. Minden évben így volt
Emma szemöldökráncolva figyelte a sűrű hópelyheket. Alig harminccal haladt csak az úton, mert nem szeretett volna megcsúszni, és egy árokban kikötni. Ha az a pityergő
Klári és férje, József december hatodikán ünneplik a házassági évfordulójukat. Amikor az emberek megtudják, mindig kíváncsiak, miért ezt a napot választották, Klári pedig minden alkalommal
Jaj de jó, hogy esik a hó ! Minden csupa hófehér ! Indulhat már a Télapó ! Szánja siklik, mint a szél. Mikulászsákom ha
Valahol, messze-messze a hegyek között volt egy erdő. Azon a vidéken örökös tél uralkodott, mindent hótakaró borított, a faágakról jégcsapok lógtak, a bokrok ágait zúzmara
Kedves, öreg Mikulás! Azért írok: Mit csinálsz? Vírus van most. Lesz-e csomag? Vagy nem jössz, mert óvod magad? Tudom, első az egészség… Tudom, bár nem
Decemberi csoda Csilingelő szánon, Mikulás érkezik, puttonya megrakva, meglep majd téged is. Rossz gyerek nála nincs, mindenki egyforma, ajándék jár neked, szeretet jutalma.
Télapó mindig jő… Csengettyű hangja szól, fény árad ablakból, kíváncsi kis szemek kémlelik az eget, Télapó, merre jársz? – gyerekhad téged vár. Fény csillan az
Téli mese Van, aki látta, esküszik rája, rénszarvas húzta, csengettyű rajta. Siklott a havon, szép ünnepnapon, éjszaka osont, örömet hozott. Sok kicsi gyerek este kilesve
