Őszi versek – Kóválygó falevél
Kóválygok a világban, helyem sehol sem lelem, egyetlen egy vigaszom az őszi falevelem. Falevelem, falevelem, ahogy hull a fáról, magamat elhagyva magam nem találom.
Kóválygok a világban, helyem sehol sem lelem, egyetlen egy vigaszom az őszi falevelem. Falevelem, falevelem, ahogy hull a fáról, magamat elhagyva magam nem találom.
Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé,