Erzsi néni legkedvesebb helyén, a teraszon töltötte ebéd utáni sziesztáját. Barna színű, itt-ott megkopott foteljában üldögélt. A késő szeptemberi napsugár szelíd-melegen cirógatta ráncokkal szegdelt, puha
Kis Juli mamám Oda születtem én, nem várt gyerekként, a nagymamámék ámbitusos, faluszéli házába, ínségesen szegény évek egyikében, 1957-ben. Szinte Ő nevelt engem, az
A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy
Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont.
