Szél
– Brr… már megint ez a ronda szél… – morgolódott mami megborzongva, pedig cseppet sem volt hideg. Tikkasztó nyári idő volt, az a fajta
Gulyás Klaudia
2024.09.06.
Nincs hozzászólás
– Brr… már megint ez a ronda szél… – morgolódott mami megborzongva, pedig cseppet sem volt hideg. Tikkasztó nyári idő volt, az a fajta
Legszebb nyaram nagyinál telt, Hol rezgése volt mindennek: Dallama a kerti szép életnek, Ritmusa a hullámzó csendnek. Még nemigen voltak elvárások, És félvállról vehettünk mindent.
1. Piroska egész testében megremegett, amikor a vetélő, nem tudni, miért, kirepült a bordaládából, és súrolta a hasát, amely már igencsak odaért a szövőgéphez. Úgy
– Anya, mi lesz ma az ebéd? Tipikus kérdés a (kis)gyermekes családok körében. Na, vajon mit szeretnének ebédelni? Ha magamtól megkérdezem, mielőtt neki állnék főzni,
Az én nagymamám már nincs velem. De velem van az emléke, Látom, hogy naphosszat tesz-vesz. S nem tétlenkedik egy percet sem. Nagymama szomorú volt
Erzsi néni legkedvesebb helyén, a teraszon töltötte ebéd utáni sziesztáját. Barna színű, itt-ott megkopott foteljában üldögélt. A késő szeptemberi napsugár szelíd-melegen cirógatta ráncokkal szegdelt, puha
Kis Juli mamám Oda születtem én, nem várt gyerekként, a nagymamámék ámbitusos, faluszéli házába, ínségesen szegény évek egyikében, 1957-ben. Szinte Ő nevelt engem, az
A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy
Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont.