Menedék /csend-álomkép/
Adorján L. Zoé MENEDÉK A csend erdejében alattunk völgy terült, tejfehér ködben fürdött a táj, lassú eső szemerkélt. A pad várt ránk. Előbb leültem én,
Adorján L. Zoé
2024.09.18.
2 hozzászólás
Adorján L. Zoé MENEDÉK A csend erdejében alattunk völgy terült, tejfehér ködben fürdött a táj, lassú eső szemerkélt. A pad várt ránk. Előbb leültem én,
Adorján L. Zoé LECSUKTAD Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget. Számodra már nincs se idő, se tér,
Adorján L. Zoé NYÁR HAIKUK most virrad megint boldog oldó pillanat lágy nap cirógat kis cseppekben hull majd zuhog az eső rám nem
Óriási ricsajra lettem figyelmes. Újonnan szinte kivétel nélkül minden reggelem így indul. Csörög a vezetékes telefon, szintúgy a mobil mellettem, a többi elektronikus eszköz
Nem jöttél túl korán, hiába vártam rád. De most már, hogy itt vagy, talán itt is maradhatsz. Lágy kenyér az asztalon, páragyöngy a palackon.
Október van. Szombat. Épp végeztem a főzéssel. Kinézek az ablakon. Sötét, hűvös őszi délután van. Mégis tetszik. Megnyugtat. Eszembe jut, hogy tegnap este is valami
Itt a nap vége, minden nyugodt, Most már a bagolyka is huhog. Majd ő is elcsendesül egyszer, És megszólal a rigó reggel. Felkelt engem, Téged,
Csak egy játszma Nézd, kezemben már az összes kártya, háromszor cseréltem szívre várva. És lőporos szerelmek, összefont „nagy szavak” buktak el mindhiába. De veled, akár
Csend és robaj Méltóságteljes égbetörő ormok, a parton álló fák zöldellő foltok, szelíd hullámok a tündöklő vízen, napsugár játszik a derűs felszínen. Didergő zord szirteken