Életünk fáradt léptei…
Életünk fáradt léptei Megrogynak A napok súlya alatt Amelyekből Éveket szőtt A vén idő Fiatal lábunk nyomai Elébe Futottak az időnek Versenyezve A lehetetlen Előnyért
Életünk fáradt léptei Megrogynak A napok súlya alatt Amelyekből Éveket szőtt A vén idő Fiatal lábunk nyomai Elébe Futottak az időnek Versenyezve A lehetetlen Előnyért
Úszom az idő sodrával szemben Mégis elsodor az ár. Kapaszkodnék beléjük, kiket szerettem, De sehol sincsennek már. Körbenézek..és.idegen minden, S karom erőtlen. Fáj. Az idő
Egyszer volt… volt egyszer egy élet Régen nekem is volt erőm, harcolni a sorsommal, mára már reszkető hangom, miatt megmosolyognak. Elmúltak a szép májusok, arany-bíboros
Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen