Perzseled bőröm, ahogy végigjár a szemed. Tudom, ha hozzám érsz, merre visz majd kezed. Lélegzeted nyakamon, lágyan, forrón megremeg. Szikrákat lobbant bennem, minden rebbenet. A
Mereng a telehold fent az égen, csillagkoszorú közepéről néz körbe, nyugtalan álmokat küld a földre, s a lélek ráncot ölt magára az éjen. Dacolna a
nyíló rózsád szirma könnyű csókom súlya alatt megremeg, nyelvem nyomvonala serkent rajta sűrű harmatcseppeket, pőre vágyam csőre töltve lágyan ágyásodba engeded, halálos méreg vagy, ha
A boltban álltam, a kosaram tele mindenféle dologgal, amit igazából nem is akartam megvenni. A bevásárlólista a zsebemben pihent, makulátlanul, mint egy becsületkassza, amit senki
Hová lettek a régi csipkék? Hová a hímzett terítők, a vékony cérnákkal és finom ujjakkal készült virágmotívummal és indákkal telefuttatott terítők, asztalok díszei, krendecek ékesítői,
„legszebb öröm a kör-öröm” 🙂 Kör-Öröm-Kör… örömöt örömből megadni, örömből örömöt megkapni. örömöt örömben meglelni. örömben örömmel örülni. megleled örömöd e körben, hol az öröm
Játék a fényben Hullámzó árnyék szaladt át a házon Kicsiny park áll tér közepén, fázom. Színes buborék pukkan zebra felett, Nini, gyerekcsapat fújókkal ereget.
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pcsolinszky Kitty A legszebb baráti mosoly, ami a sötétségben arcunkra oson Bárcsak olyan lehetnék, mint akkor voltam… Mikor a szerencsét telibe megmarkoltam… Most viszont
A szeretet nem kér, nem vár, csendben ragyog, mint holdsugár. Nem mér időt,nem számol napot, felolvasztja szíved, ha hagyod. A boldogság nem harsány szó, nem
ÖRÖM-MESE a mosoly és a nevetés kirándultak egyet, kettecskén. a morcos arcot megbűvölve, elgurultak, le a völgybe. szellő szárnyán felrepülve, gurgulázva szálltak
Bora Ildikó: Új esztendő Nézz jövőd tükrébe Meghitt ünnepen! Kristálypohár koccan, Arcod feldereng, Varázstükörben Látod az új évet. Örömöket hoz? Vágyat, félelmeket? Napsugárra felhőt, Zivataros
Hazug advent Álmot leső esték, adventi csillagok. Lekopott a festék, értetek sírhatok. Kihűlt szeretetben nem csillan már remény. Állunk mind, hitetlen, öröm, csend ünnepén. Hiába
Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Pipacsszirmokat borzol a szellő, Hegyeknek ormán ömlik a fény. Izzik fent az ég, görbül remegőn, Lángnyelveket szór, s robban a tér. Esőistenhez fohászkodunk rég, Vihart
Karácsony napján könnyülnek a léptek, Utcák fölött szél repíti a port, Elmúlt év gondját elhordva messzire. Megtisztult lélek angyalszárnyat bont. Ha leszáll az éjjel,
ÁlomErdő jöjj kedves álom, öledbe vágyom, aludni lágyan zöld mohaágyon. csillagok szemével pislogó éjben, virágok tánca lejt a sötétben. rebbenő szárnyú éjjeli lepke,
Zuhog az eső, a levegő nyomott. Sok levél a sárban tipródik. Szomorú, egy rút zimankó. Bánatos minden most odakint. Elbújt a napsugár, orrát sem
