Kerek a falevél. alatta alszik három kisegér. Kerek a falevél, alatta van három barna kisegér. Őszi szellő, őszi szellő, langyos szellő kerekedik, a három
A hegyeken még mosolygós nyár nevet. A völgyben hűs szél űz szürke felleget. Bágyadt sugarú napsugár ki-kiles. Mintha csak kérdezné: Holnap mi lesz?
Falevél, falevél, hulló falevél, tollunkon és bundánkon suhogjon a szél. Egyik levél piros, a másik sárga, zöld is van a fán még és sok kedves
…bennem cseppen, lecsorog az ősz… CSEPPEN, LECSOROG Hallgat az erdő, hallgatok én is, sápadón, némán kihunyt a nyár. Talpamon okker-avar, tapadós sár,
Adorján L. Zoé MENEDÉK A csend erdejében alattunk völgy terült, tejfehér ködben fürdött a táj, lassú eső szemerkélt. A pad várt ránk. Előbb leültem én,
2021. November 20. Egy nappal voltunk szalagavató after után, mikor elmentem a suli által valamiért pont másnapra szervezett túrára. Valahogy fontosabb volt a maradék 8
Őszi napló Megénekel az ősz sok rőt- arany napot elmerengek, lám csak: nekem mit hozott? Mosolyog már a lelkem, Hisz te lépsz elém. Megjelentél a
Sűrű erdő közepében elveszett egy sapka: őszi szeles túrázáson valaki elhagyta. Koszos is lett, poros is lett, az avar elfedte, magányosan szomorkodott, hogy el lett
Kristály élénk jókedvvel lépett a jól ismert erdei ösvényre. Mindig is kedvelte az őszt. A szikrázó napsütés és a hűvöség tökéletes elegye. Ahogy a fáradt
Ha falevelet hord a szél, S hajamra hull hideg eső, én nem bújok el, hadd essen. Teljen hát így a bús idő. Ha köd gomolyog,
Keresel valamit? Keresd a világban. Ragyogó, nevető almamosolygásban. Reggel hűvösében , mi bőröd borzolja, kelő napsugárban, mi könnyed kicsalja. Keresel valamit? Keresd a szívedben. Magadat
Ülök a padon, az őszi kertben, nyirkos a levél, már meg se zörren. A fák lombjai, ezernyi színben, feltündökölnek, a csendes ködben. A szellőrózsák, a
Jó reggelt, kedves falevél, a Napocska ma is korán kél. Piros, narancs, zöld és sárga, takaróként borult ősszel a tájra. Jó napot, kedves falevél,
Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,
Ahogy sétáltam az erdőben, a nyugalom a szívemre telepedett. A fák őszi ruhát öltöttek, az ásító avar fázón deresedett. Bús dalt dúdolt a dalos
Mily sűrű e csönd, szomj gyötör érte, majszolom, míg meg nem roppan térde. Csak egy pillanat, még nem laktam jól, most ősz van, érzem, hogy
Szomorúan búcsúzik a nyár, kilincsemet zörgeti az ősz. De türelmetlen! Toporzékol, lármázik, vitatkozik a bősz. Elcsendesedik váratlanul, rozsdás paplanba takaródzik. Nyakig felhúzza, oly jó
Indián nyár köszöntött a berekre, bágyadtan ásítozott a kicsi ház, fölötte lubickolt a szelíd napfény, míg nádtetőn a kémény lomhán pipált. Szemem a bájos régi
