Őszi erdő mélyén boldogok a fák, Színes levelüket mind elhullatják. Szívükbe zárják a nyár szép napjait, Rozsdaszínbe pergő percek álmait. Madarak szárnya ágaikról röppent, Virágaikra
Kisérőd az őszben Ősz szeretnék lenni, őszidő. A szürkeséggel feleselgető. Piktor, aki szelíden festeget: bíbort, barnát, zöldet, aranyló színeket. Nap szeretnék lenni, őszi Nap, mely
Gyönyörű és mégis olyan szomorú Eszter kedvenc évszaka az ősz volt. Ha megkérdezték volna tőle, miért, nem tudta volna hirtelen megmondani. De amikor jobban
Van a közelben egy kis erdő, ahová gyakran ellátogatok a kutyámmal. Figyelem, ahogy a hajnali levegő jelzi, az ősz bizony már betette a lábát a
S midőn rekedtes, ködös ősz-időn, narancsszín lángot lobbantott az éj, kifröccsent némi jókedv, s némi bor, fájó lelkembe mart a szenvedély.
Újra itt vagyok hát. Telve várakozással és izgalommal. Testemet a remegés járja át és tenni ellene mit sem tudok. Várom a pillanatot, amikor újra megláthatlak,
Nyári éjszakákon merre visz az álom? S ha eltűnik, vajon hol találom? Izzó parázs forró rejtekébe bújva? Zuhatag mögött, titkos barlang-kútba? Ha a hajnal sírva,
Egyszerű őszi képek 1. Paprika bíbora őrzi a nyár melegét a füzéren. Nap simogatja a héját, szárad is egyre a szélben. Sárga a birs
A szív tavaszt vár, de vörös-arany falevelet sodor a szél már. A szív tavaszt vár, de az ablakon a tél kopogtat, s csak fáj,
Október van. Szombat. Épp végeztem a főzéssel. Kinézek az ablakon. Sötét, hűvös őszi délután van. Mégis tetszik. Megnyugtat. Eszembe jut, hogy tegnap este is valami
Gyönyörű, őszi délután volt. A főtéren sétáltunk épp a gyerekekkel. Minhármunkat hatalmába kerített egyfajta „élni jó” érzés. Egyikőnk sem mondta ki, de éreztem rajtuk, és
Szirmod sárguló levélszőnyegre pereg már, Hervadó bársonyán fagyhálót sző a köd, Nyári nap fénye, hajdani éked tűnő árny, Bimbózó léted emléke visszaköszön. Felemelt fejjel dacolsz
Mivel az ősz a kedvenc évszakom, született egy-két novella ebből az évszakból. Íme egy írás 2018-ból: Szeptember utolsó előtti péntekje van. Ma előbb befejeztem a
Könnyed írás még 2017-ből: A tűz ropogott a kandallóban. Be kellett gyújtani, mert estére igencsak lehűlt a levegő. Alaposan megtréfált bennünket vénasszonyok nyara. Napközben a
Játszd újra! Bágyadt őszi napsugáron átködlik a tél, öreg néni ül egy padon sáros út mentén. Ősz kontyát lepi az idő, halvány arcára hull a
Fekete tető, csillagok alatta, őszi illata van az avarnak. Komor tekintetű lámpavasak hada, sietős koppanás, sarkak haladnak. Bújó árnyék függönyt igazgat, utca mélyén macskák
Boszorkánytánc Viharos szélmester dirigál az utca sarkán Mulat a száraz falevelek boszorkánytáncán Szédülten forog a tölcséres rozsdaóriás. Nyöszörgő faág alázattal földig szolgál Kósza papír esőszagban
Amikor a bogarak lehullanak s a nappalok a csillagokkal járnak, sápadt levél sírba hideg földre hull, csak állsz a ködben árván, anyátlanul. Versenyt rúgja
