Virágzó ágon átderengő holdfény, Bárányfelhők mögé rejted sugarad, Megvigasztalod bús vándorok lelkét, Bölcsességed csillan ezüst mosolyban. Szelíd dombok felett hullámzik az ég, Hold-mesék szikráznak csillagdalokat,
Ha volna egy új életem, jó erősen fognálak, megragadnám kezed, soha el nem szalasztanálak. Te volnál a napfény, a szivárvány az égbolton, s te
Még ártatlan volt szívem, s te őrülten elvarázsoltál. Nem hittem a szerelemben, de te mindig meggyőző voltál. Túl szép volt, hogy igaz legyen, féltem
Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat. Részegen, bódultan táncol, Arcára
