Csörtettem végig a kihalt mellékutcán és valami húzva húzott csak úgy le; mint az ember talpa, ha ragad, tapad, mert belelépett a semmibe. Arra mentem,
Negyvenkilenc 1 A Szín: feketén ásító kapu; térvonalak, mintha Da Vinci húzta volna. SZÍNÉSZ Nem tudom, ki járt a fejemben, de bakancsa volt, és trappolt.
Nem beszélek félre, igazat ne mondj, hazudj magadnak és hazudj a mának, hazudj az egész kurva világnak – szorítsd a semmit kitárt karokkal, szoríts magadhoz
Örömmel értesíthetek mindenkit, hogy elkészült második verseskötetem – ezúttal kizárólag elektronikus, ámde szabadon letölthető-olvasható formában. A kötet létrejöttéért szeretnék köszönetet mondani az Irodalmi Rádió szerkesztőinek,
