Szerelem és halál
Eljött a reggel, s te itt vagy velem, Tán alszol még, fejed a párnán, Tükröm lélegzetedtől párás. Féltve őrizlek, mint drága kincset. Hajad illata betölti
Bora Ildikó
2025.02.14.
Nincs hozzászólás
Eljött a reggel, s te itt vagy velem, Tán alszol még, fejed a párnán, Tükröm lélegzetedtől párás. Féltve őrizlek, mint drága kincset. Hajad illata betölti
Úgy látom, nehezen indul ez a reggel, de felkelek ma is, magamért, amit tudok, megteszek mindenkiért, aki számomra fontos, főleg azokért. Reagálás a
A pillanat már elsuhant, És lassan-lassan este van… De remélem lesz még ilyen, Békésen ébredő vasárnap reggelem. Vasárnapi ébredés Felébredek. Még teljes a sötétség, s
Az álom melengető öleléséből Kezed simogatása ébresztett. Meleg volt és bátorító Átjárta becéző szeretet. Erős kötélként vonzott hozzád Egy láthatatlan bűvölet. Az álom már rég
Jó reggelt, te szép, csodálatos rózsabokor! Gyönyörű vagy, mint minden reggel. Hajladozol. Harmatcsepp pereg le a leveledről, s landol. Hogy éltessen Téged, friss táplálékot adjon.
Álmomban vén, öreg tölgyfa voltam. Magányomból beláttam a teret. Ágamon madárraj meghúzódva. Míg a napfelkelte meg nem jelent. Hangok születtek minden irányból, Ahogy a fény
Elindulok. Elhagyom hűs otthonom Bús, tágas nyugalmát. A hideg megérinti arcom. Borzongok. Jó, hogy rajtam van ez a kiskabát. Álmosan nyújtóznak az ébredő őszi fák.
Hajnalban ébredek, Kifelé révedek. A sűrű ködfátyolba burkolózott December eleji hajnalt kémlelem. Még visszahúz a takaró, Mikor álomtól kókadozó Réveteg szememmel Az ablak üvegét
Azért nevet a szél Ha rázza az ágat, Mert védtelen a fa, Nem is kiabálhat. Hiába van reggel, Hiába van hideg, Valaki még alszik, Más