Többször köröztem a fővárosi hivatal parkolója felett, mire végre intett az őr, hogy van egy szabad hely. Leszálltam a varázslények számára fenntartott parkolóba és seprűmet
Jégtelenített szárnyakon szállsz az éjben, Érzem, ez tart engem megint ébren. Várok egy jelet a kávéházban, A kávé illata tart lelked kapujában.. Nem alszom,
Az égen nyílt egy álom a múltban, Szívét teljesen a magasba húzta. Magával hozta a magyar szárnyakat, Lengyel színben élteti az álmokat. A holdfény
Éjszaka van, meredek a távolba, Aludni kín, az álmom elrohan. Tollam az én támaszom ma éjjel, Papírra vetem, mit lelkem nem felejt el. Amíg
Szárnyalva léped át az időt, Az éj szele ad új erőt. Alattad forr még a tenger, De hamarosan már hideg lesz a reggel. Repül
A vándormadár útra kelt, Az éjszaka leple felemelt. A lelked a felhő fölött száll, A boldogság a levegőben vár. Sötét az égbolt, Sötét a
Kis barátom neve Zordon, Sosem járt még fenn a holdon, Azért néz ő ilyen mordon. Ide hallgass, hogy ha mondom, Problémádat én megoldom, Megoldom én
Repülök… Akár a kósza vágyak, Vagy a gondok, mik messze szállnak S az emlékek, amik nem fájnak Csak alkotói a keserű magánynak. Repülök… Mint
Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos
Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot. Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.
